Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - KILÁTÓ - Garadnai Zoltán: A La Gazette des Archives 1992-es évfolyama / 77–80. o.

dig az önkormányzati és városi levéltárak zömének nincs elég erőforrása a szükséges feladatok megoldására. Mindezen okok és a könnyebb, racionálisabb irányítás érdekében tíz francia megye létrehozott egy új levéltárosi tisztséget, az „önkormányzatok közötti levéltáros"-t, akinek a feladata az alábbiakban foglalható össze: a levéltári intézmények látogatása, az ott végzett munka ellenőrzése és értékelése, tanácsadás a levéltári anyag rendezéséhez, részvétel az önkormányzati és városi levéltárosok szakmai továbbképzésében/* A következő számban Arian Ducrot hosszabb lélegzetű tanulmányán keresztül megismerkedhetünk a nyugat-európai magán és családi levéltárak működése során felmerült kérdésekkel, valamint az ennek nyomán leszűrhető tapasztalatokkal. Ez a probléma még nem jelent központi kérdést Magyarországon, de úgy gondolom, hogy nem vagyunk messze attól az időtől, amikor nekünk is szembe kell néznünk ezzel a kihívással. A szerző megvizsgálja különböző európai országok (Franciaország, Anglia, Spanyolország és Olaszország) ilyen irányú törvénykezési gyakorlatát, és összehasonlító elemzést végez. Megítélése szerint a legnagyobb probléma az, hogyan hozzák összhangba a magántulajdon feltétlen tiszteletét a nemzeti kulturális örökség megőrzésének szándékával. A dilemma feloldása országonként változó képet mutat, aszerint, hogy melyiket tartják hangsúlyosabbnak. A szerző egyértelműen a magánlevéltárak hasznossága mellett áll ki, és elveti az adminisztratív korlátok bevezetésének módszerét, helyettük inkább azt hangsúlyozza, hogy az állam pénzügyi, technikai és szakmai segítséggel erősítse ezen intézmények kulturális küldetését.

5 Az 1992/2-es szám első felét a levéltárosi etika kérdésének szentelték. Az ebben a részben olvasható tanulmányok és az azokhoz kapcsolódó vitákon megfogalmazott vélemények a Francia Levéltárosok Egyesületének 1992, január 31-i gyűlésén hangzottak el. A Gazette közli a kérdéshez kapcsolódóan kiadott kérdőívek és tervezetek anyagát is. Az előadásokból, a viták rövid összefoglalóiból az alábbi lényeges tényeket tudjuk meg. A Francia Levéltáros Egyesület már évek óta készült egy átfogó és mindenki számára elfogadható, betartható etikai szabályzat megfogalmazására. Ezen cél érdekében adták ki azt a kérdőívet, amelynek szövegét a kiadvány is közli. A kérdőív egyes pontjai a levéltárosok jogaira és kötelességeire vonatkoztak, a válaszokat megvitatták, az eltérő véleményeket ütköztették, s ennek során kibontakoztak a később elfogadott etikai normák körvonalai. Az 1992 januárjától hatályos etikai szabályzat lehetővé teszi a francia levéltárosok számára, hogy jogaik és kötelmeik ismeretében végezhessék munkájukat.

6 Az 1992-es évfolyam harmadik és egyben utolsó kötete két nagyobb témakört ölel fel. A kiadvány első részében a bírósági levéltárak működésének történetével, a levéltári anyag szerkezetével, a kutatás és a rendezés nehézségeivel ismerkedhetünk meg, (A Gazette egy 1990. októberi és egy 11991. júniusi tanácskozás dokumentumait közli.) A szerzők két nagy tematikus egységben mutatják be az eddigi eredményeket. Az első fejezetben az Ancien Régime, a másodikban pedig a polgári korszak anyagainak rendezése során felmerült nehézségeket és tapasztalatokat tárják az olvasók elé. Megismerhetjük a két korszak gyűjteményeinek azonos jellemzőit, ízelítőt 79