Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - KILÁTÓ - Érszegi Géza: A Rassegna degli archivi di stato 1991–1992-es évfolyamai / 74–76. o.

dekfeszítő témájának kifejtését, miként irányították a játékkártya készítését a Pápai Államban 1588 és 1837 között. Rosalia Ámico a Pisai Állami Levéltár 1860-ban történt létrehozásáról és létrehozójáról Francesco Bonainiről emlékezik meg, Antonio Danin, Renáta Da Nova és Gilberto Marzano a trieszti hídés darugy'ártó üzem levéltárának újrarendezéséről tájékoztatja az olvasót. A rendkívül Összetett iratanyagot tartalmazó e századi levéltárban számítógépes program teszi egyszerűvé a kutatást. Az 1992-es év 3. számában Alexandra Kolega egy egeszén különleges egyetem, a kőfaragók római egyetemének levéltáráról írt. A (természetesen márvánnyal dolgozó) kőfaragó művészek képzésére 1406-ban alapított most is létező magánegyetem levéltárát 1957-ig bezárólag a római Accademia di S. Luca levéltárában őrzik. Különleges hivatalról, a Nápolyi Királyság (állam)titkáráról értekezik Imrna Ascione. A 16. század elejéig visszamenő hivatal, amelyet a spanyol uralom idején hoztak létre a kancellária, a tanács, majd 1735 után a kamara hivatalainak irányítására. Mindig aktuális témát feszeget Paola Carucci a tanulmányában: a levéltárosképzést. A képzés mikéntjéről, a hagyományos és modern feladatok párharcáról, az anyag fizikai megőrzéséről, a rendezésről és segédletekről, referensszolgálatról, az oktatók képzéséről stb., hol rövidebben, hol hosszabban elmondja véleményét. Külön levéltárai vannak a Kennedygyilkosságnak. Ezekről R. Michael McReynolds, a Washingtoni Nemzeti Levéltár információs szolgálatának igazgatója tartott előadást, s ennek szövegét olvashatjuk ebben a számban. A folyóirat állandó rovata a levéltári élet eseményeiről szóló híradás, valamint az azokkal kapcsolatos vélemények közlése. Az 1991. évi 1. számban Enrico Serra, a Kelet-Európában lévő levéltárak kutathatóságával kapcsolatos egyezményekről ad áttekintést. Mauro Tosti-Croce némely levéltári szakkifejezés olaszra fordításával foglalkozik, s olvastán meg kell állapítanunk, hogy Archivkunde, Archivlehre, Archivistik, Archivwissenschaft stb. kifejezések olaszra fordítása legalább akkora gondot okoz, mint magyarra tolmácsolásuk. Maceratában 1990. szeptember 3. és 8. között nemzetközi tanácskozás folyt a második évezred végi levéltárakról, amelyről Pierluigi Canali ad ismertetést. Az ott megfogalmazottak a magyar levéltáros társadalmat is felbolygatják különösen, ha olykor-olykor szélsőséges nézetek is megfogalmazódnak a levéltárosi hivatást, munkát illetően. Még több levéltáros tanácskozásról is olvashatunk, mint pl. az egyházi levéltárosok római összejöveteléről, a részesművelésről szóló nonantolai konferenciáról és Baldassare Labanca {1829—1913) neves pap és egyetemi tanár kulturális tevékenységéről szóló tanácskozásról és kiállításról, amelyet szülőföldjén, Agnoneban rendeztek. Az 1991. évi 2—3. számban epébe mártott tollal írta meg Isabella Zanni Rosiello, hogyan nem szabad levéltári kézikönyvet írni. Szövegről-szövegre mutatja be ennek során, miként ollózta össze egy Bariban megjelent levéltártani kézikönyvet a közel két évtizede oktató szerzője kollégái műveiből. Elio Lodolini megemlékezik az 1588-ban Simancasban kiadott levéltári instrukciókról. A bresciai vízjelekről Roberto Navarrini, a levéltári anyagok kiviteléről és kereskedelméről Bruna Colarossi értekezik. Ezenkívül az 1800-as és 1900-as évek egészségügyéről Cagliariban és Iglesiasban tartott konferenciáról, az újkori Szicília városi és falusi életéről Caltanisettában szervezett szemináriumról, valamint az 1350 és 1450 közötti Itáliáról Pistoiában rendezett tanácskozásról, továbbá a New Yorkban tartott restaurátor szemináriumról, végül a Desenzano di Garda helységben tartott technikatörténeti konferenciáról olvashatunk. Dokumentumként közlik le az Európai Közösség levéltári ismertetőjét; a levéltár Firenzében 1983-ban nyílt meg a kutatók számára. Az 1992-es év 1. számában a Pontignanoban a nők történetéről tartott im75