Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - KILÁTÓ - Alföldi Vilma–Dóka Klára: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete képviselőinek hollandiai tanulmányútjáról / 71–73. o.

A winschoteni levéltárban ugyanis nem raktároznak. A rendezés nemcsak a legutóbbi évtizedek irataira terjed ki, hanem a teljes fondókra, azok régi irataival együtt. Látogatásunkkor a pénzügyminisztérium 1820-as évekből származó irataival foglalkoztak. Az újonnan létesített winschoteni intézmény munkája rendkívül hasznos, mivel az iratok selejtezésével levéltári szakemberek foglalkoznak, és a történeti levéltárak már rendezett iratanyagot vesznek át. Ezzel magyarázható, hogy a levéltárakban dolgozók száma viszonylag alacsony. Egy 1991-ben készült összeállítás szerint a közlevéltárakban egy felső és három középfokú végzettséggel rendelkező munkatárs jut 1000 folyóméterre, hiszen viszonylag kevés rendezési munka folyik. A levéltáros képzést felső- és középfokon szervezték meg. A felsőfokú képzés, mint más nyugat-európai országokban, posztgraduális, feltétele történelem szakos vagy jogi diploma. A középfokú képzés 12 hónapot vesz igénybe, melynek során a hallgatók heti egy napon részesülnek elméleti oktatásban, míg a többi napokon levéltáros felügyeletével dolgoznak. Képzésben nemcsak a közlevéltárak munkatársai vehetnek részt, hanem magánlevéltárosok is. Ebben az évben egy magyar hallgatójuk is volt, akit a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár küldött ki. A számítástechnika a közlevéltárakban igen nagy szerepet kap a segédletkészítésben, a kutatók tájékoztatásában, a különböző nyilvántartások vezetésében. A szervek törekszenek arra, hogy az iratkezelést, sőt magát az egész ügyvitelt gépesítsék. Ezzel kapcsolatban oktatóprogramot néztünk meg az Overijsseli Tartományi Hivatalban, melynek tanúsága szerint a korszerű ügyvitelben a papír legfeljebb a beérkező és kimenő leveleknél kap szerepet, a közbeeső intézkedéseket csak a számítógépek dokumentálják. A computerek rendszeres használata miatt a levéltári munkakörülmények megváltoztak. A kollégák nem külön szobákban, hanem nagyméretű géptermekben dolgoznak, az iratanyag és a levéltáros kapcsolata is átalakul, és véleményünk szerint érezhető egy bizonyos falanszter jelleg. Ilyen körülmények között nyilván lehetőség van pontos munkára, de nem alkotó tevékenységre. Vendéglátónk, a Holland Levéltáros Egyesület 1891-ben alakult, tagjai — kb. 800 fő — a felsőfokú és középfokú végzettséggel rendelkező levéltárosok, valamint technikusok, restaurátorok, levéltári könyvtárosok. Delegációnk a hollandok vezetőségével tárgyalásokat folytatott, és a konferenciákon való részvétel mellett a kapcsolatok kiszélesítésében állapodtunk meg. Ügy tervezzük, évente egy-két holland, illetve magyar levéltáros töltene el 2—3 hónapot — meghatározott továbbképzési céllal — Hollandiában, illetve Magyarországon. Magyar részről elsősorban az új levéltári épületek, számítógépes rendszerek, a restauráló műhelyek érdemelnek figyelmet. Holland részről főként a latin vagy német nyelvhez kötődő középkori és 16—17. századi (reformáció, ellenreformáció) történeti kérdések, illetve paleográfiai, pecséttani és más segédtudományi ismeretek iránt mutatkozott érdeklődés. Ezen túlmenően rendszeressé szeretnénk tenni a levéltáros családok kapcsolatát, ami főként a gimnazista korú gyerekek csereüdültetését jelentené a barátság elmélyítése és nyelvtanulási céllal. Bízunk abban, hogy az ismertetett tanulmányúton nemcsak szakmai tapasztalatainkat bővítettük, hanem az MLE és általában a levéltárosok nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítése ügyében is tehettünk valamit. Alföldi Vilma — Dóka Klára 73