Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - KILÁTÓ - Alföldi Vilma–Dóka Klára: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete képviselőinek hollandiai tanulmányútjáról / 71–73. o.

nisztériumok, központi állami hivatalok és a volt gyarmatok iratanyaga. Szervezetében működik a levéltáros iskola, a magánlevéltárak központi nyilvántartása, a genealógiai központ. A levéltár kutatóforgalma az utóbbi években megnőtt, amit az új épület jó megközelítési lehetősége (a vasút mellett van) is elősegít. A látogatók jelentős része családkutató vagy helytörténész, nagy számban megfordulnak azonban Ázsia, Afrika, Amerika, Óceánia múltja iránt érdeklődő tudósok is. A városi levéltárak iratanyaga különösen fontos szerepet játszik a holland történetírásban, hiszen a városoknak már a korai középkorban (672 óta) nagyfokú önállóságuk volt. 60 városban szerveztek saját levéltárat, 240-ben közös — általában regionális levéltári szolgálat van, a többinél a városi elöljáróság 15— 20 évig maga kezelli az iratokat. Hasonló a szervezeti felépítés a vízitársulatok levéltárai esetében is: ezek is lehetnek önállóak, regionálisak vagy csak kurrens iratokkal rendelkezők. A városi levéltárak közül elsőként az amszterdamit látogattuk meg, melynek 30 ezer folyóméteres gyűjteménye kiemelkedik a többiek közül. E levéltárban a hagyományos iratok mellett gyűjtik a plakátokat, aprónyomtatványokat, a városra vonatkozó sajtót. Különösen érdekes a tervrajzgyűjtemény, melynek kutatásához több korszerű segédlet is rendelkezésre áll. A Központi Állami és az Amszterdami Városi Levéltár egyaránt igen jól felszerelt restauráló műhelylyel rendelkezik. Az amszterdamin kívül rövid látogatást tettünk a zwollei és a groningeni városi levéltárakban is. Utóbbi intézmény szintén nagy plakát- és fotógyűjteménnyel rendelkezik, sőt szép kiállítású plakátjaiból ki is adott egy képeslapsorozatot. A magánlevéltárak Hollandiában családok, személyek, vállalatok, egyesületek, egyházak, alapítványok iratait őrzik. A legtöbb magánlevéltárból az iratok zöme végleges megőrzésre a közlevéltárakba kerül, ahol a kutatást és az anyag kezelőjének személyét illetően figyelembe veszik az eredeti tulajdonos kívánságait. Különösen az egyházaktól került igen sok anyag a közlevéltárakba, ahogy erről Magyarországra látogató holland kollégák előadásaiban is hallottunk. Vannak azonban hagyományos, nagyobb gyűjteményekkel rendelkező magánlevéltárak is. Ilyen például a Nemzetközi Társadalomtörténeti Intézet, a Nőmozgalom, az Architektúra és Városépítészet Intézetének levéltára, a családi gyűjtemények stb. A magánlevéltárak közt különleges helyet foglal el a Királyi Ház Levéltára ('Koninklijk Huisarchief), melyben látogatást tettünk. Az intézmény 1795 óta áll fenn, kezdetben családi levéltár volt, a legelső irat 1255-ből származik. Egyik vendéglátónk, Bemard Woelderink mutatta be a rendkívül érdekes gyűjteményt, melyhez házi múzeum, és könyvtár is kapcsolódik. Utunk során kirándulást tettünk a Groningen melletti Nijenhuis kastélyba, ahol az értékes műkincsek mellett az utolsó tulajdonos, a Hannema család „levéltárát" is őrzik, a családfő művészettörténeti kutatásainak dokumentumaival. A szakmai program legérdekesebb része a winschoteni átmeneti levéltár meglátogatása volt. Az intézményt az ország nagyvárosaitól távol szervezték, és létrehozásával a levéltári feladatok megoldásán kívül a munkanélküliség enyhítése is céljuk volt. Évente 1000 folyóméter anyagot hoznak a levéltár raktáraiba, melyet az itt dolgozók selejteznek és rendeznek. Ha szükséges, készülnek új segédletek is. A megmaradt, történeti értékű iratokat a Központi Állami Levéltárnak adják át, de külön szerződéssel végeznek előrendezési munkát a községi levéltáraknak is. Ha a válogatás nélkül behozott iratanyag rendezésekor kiderül, hogy az személyi, munkaügyi vagy egyéb, nem történeti értékű, de tartós megőrzést kívánó iratokat is tartalmaz, azt visszajuttatják az iratképzőhöz. 72