Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Az aradi görögkeleti román püspökség levéltára / 72–83. o.

Az aradi konzisztórium tevékenységét továbbra is beárnyékolta az unitusokkal való ellentét. Vasile Erdélyi nagyváradi püspök kétségbevonta, hogy Bokszegen, Galsán, Zsulicán stb. az egyházi vagyon (beleértve a templomokat is) ügyében valóban a többség akarata érvényesült. Magyar-Csanádon 1855—57ben megelégedett volna azzal, hogy a templomban a két felekezet felváltva tartson istentiszteletet, ez azonban a görögkeletiek ellenállásán meghiúsult. A nagyszámú aktából kiderül, hogy a hatóságok a helyi viszonyok figyelembevételével döntötteik, és Erdélyi püspök beavatkozása csupán részleges eredményekkel zárult. A románok és görögök közötti ellentét Szentesen újra kiéleződött. Grozescu plébános teret engedett a román nyelvnek, beleértve az anyakönyvezést is. A görögök alapítói jogaikra hivatkozva 1854-ben keresztülvitték eltávolítását. Ugyanakkor Csongrád megye kötelezte az egyházközség vezetőségét, hogy 1857ben helyet biztosítsanak a románoknak az iskolában, ami 1894-ig érvényben maradt.

36 A szerb—román ellentét újra parokiális közegben mutatkozott meg. Az egyháztanács összetétele, a liturgikus nyelv, valamint a plébániák betöltése (Tornyán, Nagylakon, Pécskán stb.) körüli viták öltöttek nagyobb méreteket. Battonyán például 1854-ben megegyezés született, hogy a három parókus közül kettő szerb, egy pedig román legyen. Végül a szerbeknek sikerült még egy kápláni állást is szerezni.

37 Procopius Ivacicovici püspök beiktatása nyomán (1853-—1873) az aradi egyházmegye egyértelműen Saguna szebeni püspök mellé sorakozott fel a különálló magyarországi és erdélyi román metropolita érdekében, ami 1864-ben meg is valósult. Az aradi püspöki levéltárban aránylag kevés dokumentum vonatkozik e kérdésre.'

18 Részletesebb anyag áll ugyanakkor rendelkezésre az egyház belső életére vonatkozólag. Az időszak elejétől kezdve megkezdték a parókiák újjárendezését, elsősorban a demográfiai tényezők figyelembevételével. Így 1855-ben a kétegyházai parókia nyolc :eány egy házzal egészült ki, főképp a telepítések következtében. A templomok karbantartása is napirendre került. A legjelentősebb építkezés az új aradi székesegyház felépítése volt (1864—65), mivel elődjét a forradalom után Bécs rendeletére a vár luterének biztosítása végett lebontották.

30 A klérus szervezésében további változások történtek. A bécsi illetékes minisztérium 1857-ben hangsúlyozottan követelte a létszám csökkentését. Ez úton vált lehetővé az értelmiségi anyagi színvonal megteremtése. Gyulán 1854 és 1859 között a parókiákon il változás történt, valamennyit végzettség alapján, az öröklési jog mellőzésével töltötték be.'° Komoly anyagi kérdések is felmerültek, elsősorban a parókiák egyik létalapját képező földekkel kapcsolatban. Gyulán vitát képezett felosztásuk az újjászervezett parókiák arányában. Szentesen a görögök kereskedelmének viszszaesése folytán a befizetések hiányát egy szesszió megszerzése révén szerették volna pótolni. A hatóságok azonban kijelentették, hogy az illető törvény rendelkezései már nem alkalmazhatóak/*

1 A forradalom után évekig hullámzott az ún. ágybér és a püspöki sidoxia kérdése, amelyeket a hívek nem folyósítottak.

42 Iskolai vonatkozásban az egyház közreműködött az iskolalátogatás biztosításában, és foglalkoztak a görögkatolikus oldalról szorgalmazott latin betűk általános bevezetésével.

,,:t A felsőbb iskolák látogatottságát segítette elő Elena Giba-Birta alapítványa, amelyet a román és görög tanulók számára hozott létre, és amelyet a püspökség felügyelete alá helyezett.'«'• Az iratanyag legnagyobb része az 1868 és 1919 közötti időszakra vonatkozik. Ekkor a püspökség tevékenysége kiterebélyesedett az 1868-as nemzetiségi 78