Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Az aradi görögkeleti román püspökség levéltára / 72–83. o.

A temesvári görögkeleti kongresszus (1790) kívánsága-szerint az egyházmegye igazgatását 1792—1793-ban hivatalosan is kettéosztották, és a püspöki hatáskör fenntartásával az aradi és a nagyváradi konzisztóriumok irányítására bízták. Az egyház kiszélesedő jogait a magyar országgyűlés által 1791-ben megszavazott törvény biztosította, amely a görögkeletit a bevett egyházak közé sorolta. A nemzettéválás folyamatában a románság részéről mind erösebben követelték az egyházmegye szerb vezetésének megszüntetését, és Nestor Ioanovici püspökségétől kezdve (1329) e érték befolyásuk érvényesítését. Tovább lépve, 1864-ben, kiváltak a karlócai pátriárka joghatósága alól és a szebeni görögkeleti román metropolitához csatlakoztak. A kiegyezés nyomán a magyar országgyűlés becikkelyezte az említett változást (1868), és az úgynevezett Szervezeti Szabályzat királyi jóváhagyásával biztosították a görögkeleti román egyház széles körű autonómiáját. Az új szervezésből kimaradtak az úgynevezett görög alapítású parókiák (Szentes, Karcag stb.), valamint a szerb hívek, ami általában a parókiák kettéválása révén valósult meg. (Magyar-Csanád, Battonya stb.). Az aradi egyházmegyéhez csatolták Temes, Torontál és Krassó-Szörény megyék északi részének román parókiáit. Fennnatósága továbbá kiterjedt a budai egyházmegye egykori területére is. 1900-ban létrejött a budapesti parókia, és megszervezték a hitoktatást számos iskola görögkeleti román tanulói számára (Kecskemét, Pozsony stb.). Kutatásaink folyamán, amelyek 1918-ig terjedtek, igyekeztünk feltérképezni az aradi konzisztórium levéltárát. A dokumentumok nyelve igen változatos. A konzisztóriumi határozatok, leszámítva a kezdeti időszakot (1792), midőn németül fogalmaztak, 1861-ig — néhány magyar és román nyelvű kivételtől eltekintve — latinul készültek. Ez időtől számítva az autonóm egyház hivatalos nyelvén, románul íródtak. A kiadványok, illetve a beérkezett iratanyag román, szerb, magyar és német nyelvű. A levéltári rendszer is többször változott. Az autonóm hatáskör bevezetése előtt (1869) az iratanyagot egységesen, sorszám szerint kezelték. Az említett szervezeti változások nyomán, elsősorban iskolai szerepének megjelenésével, az iratokat továbbra is egységesen iktatták, de tematikusán rendszerezték (konzisztórium teljes ülése, egyházi, iskolai, gazdasági szenátusok). Külön kezelték az egyházmegyei zsinat iratait és a püspöki elnöki jogkörbe tartozó kérdéseket. A közel három évszázadra terjedő működés anyaga az idők folyamán részben eltűnt. A régebbi dokumentumok egy részét Vasile Mangra aradi teológiai tanár, majd metropolita (1916—1918) a bukaresti akadémiai könyvtárba juttatta. Az újabb anyag egy részét, azaz az 1848—49-es forradalom iratait, valamint az iskolai sorozatot (1876—1920) átvitték az aradi állami levéltárba. Az aradi püspökség létét szentesítő i706-os, illetve 18ö5-ös királyi diplomák a gáji egyházmegyei múzeumba kerültek. Ismertetésünk csak az Aradon található iratokra terjed ki. A legrégibb anyag 1738-tól kezdődik és 1780-ig csupán egy szerény iratcsomót tesz ki, amely főképpen a parókiák belső fegyelmi ügyeit tárgyaljaik, illetve házasságaikra vonatkoznak. Jelentősebb dokumentumok maradtak fenn az 1784-es Horia, Clo§ca és Cri§an vezette felkelés idejéből. Ezekből idézzük Gavril Bukatos esperes jelentését, amelyben hírt ad arról, hogy Atanasie Ro§u sebesi esperest és az aldesti papot lázítás miatt elfogták. A püspökség egy másik jelentésből arról is értesült, hogy több papot hasonló okokból Nagyváradon tartanak börtönben. A halmágyi esperes 1785. február 13-án összefoglaló jelentést terjesztett elő az említett eseményekről. Nyoma van annak, hogy több falu, mint például Soborsin, Halalis, Teme73