Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Az aradi görögkeleti román püspökség levéltára / 72–83. o.

Az aradi görögkeleti román püspökgég levéltára Az elmúlt évszázadok folyamán a Maros alsó folyásának vidékén jelentős számú keleti szertartású keresztény hívő élt. A IX—rXI. századtól kezdve régészeti és írásbeli forrásokkal rendelkezünk. A Szent Gellért legendából értesülünk, hogy az Ajtony uralta területen vezető szerepet játszott a keleti egyház (a XI. században). Nyoma van Hierotheos keleti szertartású püspök X. századi ittlétének, sőt utódainak is. A Sövényházán felfedezett püspöki pásztorbot, valamint a Maros mentén felszínre került keleti jellegű kegytárgyak további bizonyítékot szolgáltatnak. A XIII. századig bezárólag „görög kolostorok" is működtek, mint például Szőregen, amelyek nagyrészt a Berria (Berheia) rendszerhez tartoztak (1216). A nyugati egyház győzelme nyomán a keleti szertartás nagyjából 'kiszorult a magyar ajkú hívek köréből, és főképpen a skizmához csatlakozott román és szerb népesség vallásává vált. A XIII. századtól kezdve a keleti szertartású egyházi főhatóságok működése a Maros vidékén csupán megszakításokkal követhető nyomon. Ha figyelmen kívül hagyjuk a lippai püspökség megkérdőjelezhető 1408-as írásos említését, a következő században már — legalább is időlegesen — működött Dániel püspök vezetésével (1553). A Borosjenőn székelő Todor püspök 1594-ben részt vett a törökellenes felkelésben. A XVII. században jelentős szerepet játszó Lippán és Borosjenön a Brankovics püspöki dinasztia tagjai tevékenykedtek. Végül 1651-ben értesülünk Sofronius — magát lippai és gyulai metropolitának nevező — főpapról. A tartós működést kifejtő aradi püspökség megalapítása a XVIII. század elejére esik, a borosjenői székhely Aradra történt áthelyezése nyomán. A török felett aratott bécsi győzelem (1683) és Buda visszafoglalása (1686) után a Balkánra benyomult keresztény erők támogatást kaptak az ottani népektől. A török ellentámadás következtében tömegek menekültek a Dunától északra, akiket a bécsi udvar az úgynevezett „illyr privilégiumokkal" kárpótolt. Ezek keretében a Csernojevícs Arzén pátriárka körül csoportosuló szerb főpapság birtokába adta a magyarországi görögkeleti egyházat. A borosjenői (1691), illetve aradi püspök (1707) Diákovics Izsák lett. Az egyházmegye felölelte Arad, Bihar, Csanád, Békés, Csongrád megyéket, Zaránd egy részét, valamint a Jászkun kerületet. Etnikailag híveinek többsége román, beleértve az úgynevezett macedorománokat is, kisebb részben szerb volt. Karcagon, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Békésen stb. görög hívek irj éltek. A későbbiekben — a Bánságba irányuló szerb elvándorlás következtében 1716 után, valamint az Oroszországba történt kivándorlás nyomán 1752 körül —• a románok túlsúlya növekedett. 72