Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Petri Edit: A korakapitalizmus-kori kereskedelemtörténet forrásainak értelmezési módszerei: kutatásmódszertani beszámoló, historiográfiai elemzés / 47–57. o.

leple alatt kényszerítette volna a contractus aláírására az alpereseket. Azt is bizonyítani kellene, hogy különben sem volt a hitelező olyan tehetős, hogy ekkora összeget tudott volna kölcsönözni.

26 Amennyiben tehát a per álságos tárgyát képező jelentős összegű „hitel"ből a peres felek anyagi tehetségére próbálnánk következtetni, ugyancsak hamis következtetésre juthatnánk. Hasonlóképpen járnánk, ha a vámcédulákon feltüntetett áruféleségeket vennénk számba, hiszen a visszaélések igen gyakorta bevált módszere volt az is, hogy a vámcédulán feltüntetett árut eladják és mást vesznek helyette, sőt két, három vámcédulával manipulálnak. A csalásoknak tág lehetőséget biztosított az a helyzet, hogy az áruk pillanatnyi tulajdonjoga a hitelbe vásárlás viszonyai, illetve az alvállalkozók szerepe miatt kibogozhatatlan volt. Az ellenőrzés érdekében az udvari hatóságok a legkülönfélébb, nem sok sikert eredményező megoldásokhoz folyamodtak. Már a 16. század közepétől előírták, hogy minden kereskedő köteles a vámhelyeken egy kísérőlevelet felmutatni, amely tartalmazza a kereskedő nevét, nemzetiségét, vagyoni állapotát, az áru eredetét és úticélját. Az áruk tulajdonjogára pedig esküt kellett tenniük.

27 A gyakori boltbezárások, csődök, produktumai a bolt leltárak, amelyekből — a kereskedés volumenén túlmenően — képet kaphatunk a kereskedő lakásés egyéb saját használatú felszerelési tárgyairól. A görögök háztartására, életmódjára utaló leltári^árgyak között sűrűn szerepelnek törött, csorbult edények, poharak. Ezeksíeltüntetése is arra az ismert tényre utal, hogy a kereskedők többsége — a végleges letelepedés előtt — egyedül élt, hiszen feleségét, családját nem hozta magával. A kereskedelmi tevékenység során keletkezett iratféleségek — csakúgy, mint a végrendeletek — adatolják a magyar nyelvismeret kommerciális eszköz voltát. Becsülhető adataink szerint viszonylag csekély volt azoknak az önálló kereskedőknek a száma, akik „kezük vonásával" hitelesítették jogaik biztosítását szolgáló irományaikat. A tehetős kecskeméti kereskedő Rosányi Demeter 1795ből fennmaradt testamentumának záradéka szerint „saját nevem aláírásával és szokott pecsétemmel megerősítettem'. A gyakorlatlan vagy igen reszketeg kézzel írt görög betűs aláírás mellett latin betűs magyarított aláírása is szerepel.-* Az alfabetizációval foglalkozó újabb kutatások szerint megkérdőjelezhető az a korábbi vélekedés, miszerint a kereszt minden esetben az írástudatlanság, a saját kezű aláírás pedig írnitudás jele lenne. Az a jelenség azonban, hogy a hagyatkozók — amennyiben elerőtlenedésük volt az oka, hogy aláírásuk nem volt saját kezű — fontosnak tartották azt feljegyezni — mindenféleképpen az írástudás presztízsét mutatja.

1

"' Történetírásunkban sokáig mereven tartotta magát az a nézet, hogy a görög kereskedők tevékenysége a gyarmatosító politikát még inkább súlyosbító, nemzetkárosító tökekivitellel párosult, commerciumuk pedig egyértelműen az elmaradt haszon kategóriájába tartozott a honi kapitalizmus szempontjából. Ez a nézet abból indult ki, hogy az 1774. évi hűségeskü rendelet, de méginkább 1829 után a görögök magukkal víve itt szerzett profitjukat, elhagyták az országot Elöljáróban le kell szögeznünk egy eleddig méltatlanul elmellőzött tényt: görögjeinknek első befektetéseiket szükségképpen hazulról hozott tőkéjükből kellett invesztálniuk. A dolog és a dokumentumok természeténél fogva szinte megoldhatatlan feladat annak számszerűsítése, mekkora forgótöke kellett egy-egy kereskedelmi 54