Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Petri Edit: A korakapitalizmus-kori kereskedelemtörténet forrásainak értelmezési módszerei: kutatásmódszertani beszámoló, historiográfiai elemzés / 47–57. o.

lyamatában is már mint korábban jól bevált eszköz funkcionált. A korábban társasviszonyba lépett zsidók is ilyen úton-módon veszik át a görögök üzleteit, ingatlanait. A görög és zsidó idegenek letelepedését 1712-ben szabályozó rendelettel egyidőben kelt adókönyvi bejegyzésben tűnik fel a zsidók — eddigi ismereteink szerinti — első képviselője: ,.Jakab nevű zsidó esztendeig való itt lakásáért fizet tall. 66. gar. 4".'-'Más esetekben eleve nem valós vagy egyenesen tiltott gazdasági, pénzügyi művelet hatóság előli elleplezésére szolgálnak. A városi adók egyik jelentős forrása lehetett a mai modern kifejezéssel „kamatadó"-nak nevezhető bevételi forrás. Ugyanis nemcsak az állatállomány, hanem lényegében más haszonvételi jövedék, pl. a kihelyezett pénz évi kamata is adóalapként funkcionált. Az igen körültekintő korai szabályozás mindkét ügyleti fél hasznából adóalapot képez. A törvényes 6%-os kamaton felüli haszonszerzés — nem is alaptalan vád — egyik jövedelmező eszköze volt az idegen kereskedők vegzálásának. A távoltartandó veszélyes konkurenciát azzal vádolják, hogy „ezer tallérbul álló capitalissát törvénytelen uzsorára adta ki".

23 A megvádolt kereskedő védekezésül bemutatta a kecskeméti tanács által hitelesített, görögből magyarra fordított adósságlevelét. A pesti hatóság nem alaptalan gyanúját a kötelezvény kézhezvétele sem oszlatta el, kifogásolván: „nem csak hat procentumon fellöl nincsen benne kötve az Interes, sőt éppen nem volna benne specificálva mennyi Interes fizettessék a capitalistul ... De mivel hitelt néki mégis tellyességgel adni nem bátorkodtam . . ." ezért, felszólítják a testimoniálist kiállító tanácsot: vizsgálja meg, tanúsítványa hiteles információkon alapul-e.

24 Szintén hatósági közreműködéssel kell készülniük a lakóhelyváltoztatáskor kiadott ajánlóleveleknek, melyek az illető városbeli conditióit igazolják és magaviseletét tanúsítják. Ugyanilyen tanúsítványt kérnek a tanácstól a kereskedők nagyobb kölcsönügyletek realizálása előtt. A kereskedőtársak egymás közti megállapodásaikat is a magisztrátus előtt kötik. Az ilyen jellegű tanúsítványokat bevezették a protocollumba. A vámfizetés elkerülése — minden korban — a legkifinomultabb pénzügytechnikák alkalmazását igényelte. A számos fondorlat közül álljon itt egy érzékletes példa. 1772-ben egy kölcsönügylet mezébe öltöztetett vámcsalás képezte egy évtizedes szavatossági per valódi tárgyát. A történet a következő: két tehetős kecskeméti görög kereskedő Kirják János és Juhász Demeter, valamint egy ugyancsak Kirják nevű, szegedi kereskedő között 12 éven át tartó per akörül folyt, hogy az alperesek az aradi harmincadot elkerülve hozták be lipcsei, németországi áruikat. A dologról tudomást szerzett Kirják György, és feljelentette a vámkihágást elkövetőket. Majd hogy a „denuntiatio füstben mennyen ennek végben vitelét magára vállalta s ki tsalt . .. annak végben vitelére 12 ezer forintokat completalo contractust mintha akkor ő adta volna nékik azon summa pénzt költsön".

27

' Időközben meghalt a „hitelező" és fia, az utóbbi gyámja, mint a visszajáró pénz örököse, pert indított az „adósók" ellen. A szegedi magisztrátuson folyó, még 12 év múltán is befejezetlen processus időközben megkettőződött. Ez idő alatt ugyanis Kirják János és Juhász Demeter két kezese is elhalálozott, és mivel végrendeletükben szerepel a kölcsönügylettel kapcsolatos szavatosság, így ezen kezesek örökösei is felvették a pert a harmincadcsalók ellen. Az alperesek ügyvédje azt a megoldási lehetőséget látja egyedül, hogy keressenek annak állítására alkalmas tanúkat, miszerint Kirják György az éj 53