Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Petri Edit: A korakapitalizmus-kori kereskedelemtörténet forrásainak értelmezési módszerei: kutatásmódszertani beszámoló, historiográfiai elemzés / 47–57. o.

iratdarabok zöme közszolgálati jellegű, számos esetben a testület a közhitelű tanú szerepét töltötte be. így viszonylag sok, eredendően görög nyelven készült iratot adnak ki magyar nyelvű kópiában. A magisztrátus közreműködésével intéze'.t legkülönfélébb ügyek iratai zömükben nyersfogalmazvány formájában és olykor datálatlanul maradtak fenn, ami egyrészt forrásértéküket növeli, másrészt feldolgozásukat nehezíti. (Mindazoná'tal a nyersfogalmazvány történeti forrásértéke jóval felülmúlja az elküldött, tisztázati példányokét.) A gyűjteményben nagy számmal találhatók a történetírásunk által csak újabban frekventált, a kereskedelmi ügyletek során keletkezett iratfajták. Az önmagukban is jól hasznosítható, üzlettel kapcsolatos iratok forrásértékét még az is emeli, hogy tudjuk, hogy a görög kereskedők honosították meg a nálunk akkoriban még kevéssé ismert pénzügy-technikát, amely az olyan gazdasági iratfajták széles körű alkalmazását jelentette mint kezeslevél, váltó, nyugta, kötelezvény stb.

19 Az egyes pénzügyi tranzakciók nyomán készült nyugtatványok és tanúsítványok a magisztrátus előtt, meghatározott formában két-két tanú bizonysága mellett készültek. Tartalmi hitelességüket azonban az esetek egy jelentős hányadában igen erőteljesen meg kell kérdőjeleznünk A kutató-történész természetes munkaeszközéül szolgáló forráskritika alkalmazása különös éberséget követel a kereskedelmi tevékenységgel összefüggő iratféleségek tanu'mányozásakor. Jellemző példák sorát szolgáltatják erre a különféle tárgyú szerződések, végrendeletek. A görögök kereskedésének folytonos korlátozása során éles különbséget tettek aszerint, hogy az illető melyik birodalom alattvalója volt. 1774 után csak n Habsburgok hűségére tértek bírhattak ingatlant, aki török alattvaló maradt, annak boltját bezáratták, áruit elkobozták és az ország elhagyására kötelezték. Az ilyen esetekre is áthidaló megoldásként funkcionált mindkét birodalom alattvalói .számára a társas viszony, a consocietas intézménye. A tiltó rendelkezések hatására rendszerint az idősebb társ (gyakorta a fivér) vált ki az üzletből. Mielőtt elhagyta volna az országot, annak előtte meghatározott formák szerinti, hatósági tanúk előtti megállapodást kötöttek. A „repatriáló" átadta üzletrészét, mindennemű ingó és ingatlan jószágát, (..aktív és passzív adósságát") homagiátus társának. A hagyatkozás ellentétele — csakúgy, mint egyes végrendeletek esetében — a letelepedést vállaló szülőföldön maradt öröksége és más javai voltak. Ezekkel a nem is mindig valós alapú szerződésekkel lényegében minden maradt a régiben, csak a határ szabott határt az üzleti kapcsolatoknak. Erre álljon itt egy jellemző példa: én Tamáskovics Rózsa állítottam azt, hogy Bátyámmal Demeterrel tettem ollyan transactiot: A minemő jussunk Atyánktul maradott jókban Macedóniában indivise edgyütt vagyon, azokbul való s engemet illető jussomat annyiszor nevezett Bátyámnak az itt levő Kereskedésbeli Portékábul ötét illető jussáért oda engettem, mely okra nézve azon jus is már engemet illetne."-'

0 A városnak — sokszori hányattatásai idején — számtalanszor kellett kölcsönökbe vernie magát. Már a 17. század közepétől számos utalást találhatni a városi adókönyvekben számottevő kölcsönügyletekre. A legkorábbi bejegyzések között említésre méltó az 1662. évi adókönyv „ozsorára'' vonatkozó utalása, miszerint ..Isak Sidónak tall. 32 1 2. Saul Deáknak tall. 55, Oroszlán Sidónak tall. 33. illetve Jakab Sidónak Szabó István idejében való adósságokért tall. 25".

21 Érdekes módon tehát a görög kereskedők feltűnését megelőzően, bár nem bizonyíthatóan, helybéli-zsidó lökét vettek igénybe szorult helyzetükben. A ,,consocietas" mint vállalkozási forma a görög—zsidó „kiszorítósdi" fo52