Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Petri Edit: A korakapitalizmus-kori kereskedelemtörténet forrásainak értelmezési módszerei: kutatásmódszertani beszámoló, historiográfiai elemzés / 47–57. o.
Különleges figyelmet érdemelnek a görög kereskedők számbavételére hivatott létszámösszesítések. A 18. században Magyarországon tevékenykedő balkáni kereskedők elhelyezkedésére, létszámára vonatkozóan csak hozzávetőleges adatokkal rendelkezünk, hiszen a kereskedők egy — meghatározhatatlan — hányada minden időpontban távol volt. Az összeírások vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy minden adat arra vonatkoztatható, hogy a számbavétel pillanatában az illető éppen akkor és ott tartózkodott. Ez a sajátos kiindulási alap természetesen határt szab minden további vizsgálódásnak. Helyzetkép helyett csak pillanatfelvétel áll rendelkezésre, s az is csak meghatározott idő- és térbeli metszetben. A központi kormányzat az idegen alattvalók iránt mutat elsősorban érdeklődést, azonban a helyi, sőt még a megyei közigazgatás szélesebben (vagy másként) értelmezi a feladatot. Az az általánosítható tapasztalati tény, hogy minél alacsonyabb rangúrendű a hivatal, annál kevésbé képes függetlenedni a mindennapok realitásaitól. A helyi hatóságot elsősorban a commorans görög kereskedők anyagi viszonyai érdeklik, annak hogy melyik állam polgára, csak a felsőbbség által megkövetelt retorziók foganatosítása szempontjából van jelentősége. Tapasztalati tény, hogy mire a különböző grádicsokon felbukdácsol a felsőbb hatóságokig egy jelentés, addigra „sikerül" a helyi realitásoktól az adatsorokat „megtisztítani". Erre kitűnő példa a helytartótanácsi anyagban elfekvő 1769. évi országos összeírás, amelynek városi, járási sőt megyei összesítése is fennmaradt. Valamennyi felvételnél a rovatok fejléce azonos, a kérdőpontokra adott válaszok minden szinten más és mis, a valós indíték szülte értelmezésben interpretálódtak. A helyi magisztrátust nem igazán az érdekli mikor, hogy és milyen fajta útiokmányokkal felszerelkezve lépte át a görög a határt, hanem elsősorban is az: mióta kell vele számolni a városban. Legyen a kérdés bárhogy (igaz félre is érthetően) feltéve: a „pertinentia" és a „commorantium" a fontos. A helyzet 1769. után fordul meg: ekkortól már direkte nem az idegenek, hanem a homagiátusok felől érdeklödnek. ,:> Az írásos emlékek hézagossága és esetlegessége is hozzájárult ahhoz, hogy viszonylag kevés feldolgozás jelent meg az e területen élők migrációjáról, egyáltalán a települések mindennapjairól. Az elpusztult tanácsi és bíráskodási jegyzőkönyvek adhattak volna támpontot a migrációra is. Mindenekelőtt a háborús pusztítások következménye az, hogy a 17—18. századi történelmünk forrásbázisa olyan szegényes, különösen érvényes ez a hódoltság egykori területén fekvő Kecskemét városára."' Kecskemét 16—18. századi történetének minden összetevőjére kiterjedő monografikus feldolgozása mindezidáig azért maradt igény, mert a hely történetének legfontosabb forrása a magisztrátus ülés jegyzőkönyvei (melyek azelőtt 1591-től kisebb-nagyobb hiányokkal megvoltak) a második világégés idején megsemmisültek. A városi magisztrátus ez időbeli működéséről Hornyik János forráskötete és Ballá János olykor „utalásszerű", de hiánypótló jegyzőkönyvi kivonatai adnak töredékes képet. 17 A kecskeméti levéltár volt a másodlagos fondkialakítója a felekezetekkel kapcsolatos iratgyűjteménynek. A görögkeleti vallásúak legkülönfélébb ügyeiben keletkezett, bizonytalan provenienciájú állag valóságos tárháza a görög kereskedőkre vonatkozó ismereteinknek. 1 * A magisztrátus mint felsőbb hatóság közreműködésével keletkezett ügy51
