Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Petri Edit: A korakapitalizmus-kori kereskedelemtörténet forrásainak értelmezési módszerei: kutatásmódszertani beszámoló, historiográfiai elemzés / 47–57. o.

PETRI EDIT A korakapitalizmus-kori kereskedelem történet forrásainak értelmezési módszerei (Kutatásmódszertani beszámoló, historiográfiai elemzés) A „kereskedést... alacsony dolognak tartja némely s megveti a kereskedőt... Ily ... előítéletnek szomorú következése az, hogy hazánkban ami kevés kereskedés vagyon is idegenek bírják." állapította meg a tényt némi keserűséggel Wesselényi Miklós. A kérdés körül már a kortárs közgazdák és író-politikusok is heves szópárbajt vívtak, mialatt a kalmárság mint életvitel egyre lenézettebbé vált. A 17—18. századi kereskedelem történet historiográfiájában Horváth Mihályé volt az úttörő szerep. A polgárosodó Magyarország társadalmi igényének szolgálatába állított ipar- és kereskedelemtörténeti szintézisében ő irányította rá elsőként -a figyelmet a görög kereskedők magyarországi jelenlétére.

1 Azonban ekkorra már eluralgott a történetírásban és más rokontudományokra is átterjedőben volt a prehistorizáló szemlélet, amely a 16—17. századra is visszavetítve tényként kezelte: a magyarságtól életidegen mindenféle kereskedelmi tevékenység. A sajnos nem eléggé bő, sporadikus szakirodalomból meg kell említenünk Takáts Sándornak a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében elszórt, adatgazdagságában is jelzésszerű kisebb közleményeit.

2 A bécsi levéltárak hatalmas forrásbázisán építkező szerzők nem tudtak szabadulni attól a nézettől, hogy a honi kereskedelem idegen kézre jutásának oka mindenek előtt a Habsburgok diszkriminatív politikája, valamint a nemzeti karakternek a commercium iránti megvetése volt.

3 Az egyre inkább megcsontosodni látszó megközelítésmódon — visszajelzés hiányában — nem tudott változtatni Acsády Ignác ténymegállapítása: a 16—17. század közszellemétől még korántsem volt idegen a főurak aktív részvétele az áruforgalomban/

1 A 17. században a magyar áruforgalomban már jelentős szerephez jutnak a más etnikumhoz tartozó kereskedők, melynek tényét — ha jelzésszerűen is — evidenciának, sőt fátumnak vette a történeti köztudat. A történetírás lényegében nem kereste a valódi okokat, vagy ha igen, abból az aspektusból tette, hogy a magyar miért nem kereskedett. Ha viszont oknyomozásba fogott, ismét csak okozatra lelt. Ezáltal a köztörténetbe is belemaródott a kép: az idegen Habsburgok a megbízhatatlan, rebellis, keményfejű magyarokra mintegy rászabadították az ugyancsak nemzetidegen kalmár-nációt. A nemzeti függetlenség elvesztése, majd Trianon szemléleti zsákutcájában vergődő historikusok különböző hevességgel nyilvánították ki szubjektivitást sem nélkülöző véleményüket. A kellő távolságtartást nélkülöző megközeHtési mód: az idegen-ellenség csakúgy mint annak ellentettje a minden áron való rehabilitáció prekoncepcióba torkollottak. 47