Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Petri Edit: A korakapitalizmus-kori kereskedelemtörténet forrásainak értelmezési módszerei: kutatásmódszertani beszámoló, historiográfiai elemzés / 47–57. o.

A görögök hazai térhódítására vonatkozó ismereteink mindmáig kiapadhatatlan forrása Eckhart Ferencnek egyoldalúan a bécsi levéltári anyaghoz tapadó munkássága, már indíttatásában rárimel a Marczali-iskolabeli társaira, miszerint: „Közismert dolog, hogy magyarnak a kereskedésre sohasem volt sem tehetsége, sem hajlama. Kül- és belkereskedelmünk a legrégibb idő óta idegenek kezében volt."

5 A marxista szemlélet térhódításával a Habsburg-gazdaságpolitika és Magyarország úgynevezett félgyarmati helyzete — elsősorban a jog- és gazdaságtörténész Eokhart Ferenc munkássága nyomán — kapott kitüntetett figyelmet. Az ötvenes években eluralgott az a felfogás, amely az ipar- és agrártörténeti kutatásokat preferálta és dotálta. A produktum létrehozása, — méginkább létrehozója — volt a „legfőbb érték", a kereskedelem csak mint a közvetítés eszköze jöhetett számításba. Az utilitarista szellemiséget közvetítő kalmárkodás mint az átkos reményű fogyasztói társadalom szálláscsinálója az inutiliák közé taszíttatott. A szakma prominensei szinte egy időben, egymástól függetlenül vonták kétségbe ezt az egyoldalú beállítottságot, s vele az Eckhart nyomán meggyökösödött álláspontot történetírásunk az elmaradott magyar társadalmi-tudati viszonyok árnyaltabb feltárásával korrigálta. Üj adatokkal és új megvilágításban szintetizálva Ember Győző, Kosáry Domokos, Heckenast Gusztáv, Pach Zsigmond Pál, majd az újabb irodalomból Szakály Ferenc fejtette ki Magyarország 17—18. századi fejlődésének Eckharttal ellentétes koncepcióját.*' Magyarország soknemzetiségű volta a történeti Magyarország széthullása óta lépett elő a magyar történetírás egyik fontos problémájává. A figyelem mégis elsősorban a számban jelentékeny, s ennek megfelelően politikai súlyban is számottevő nagy nemzetiségekre összpontosult, a jóval kisebb, netán idővel eltűnt, asszimilálódott nemzetiségekkel kevesebbet foglalkoztak, hiszen politikai jelentőségük eltörpült az előbbieké mellett. A török hódoltság utolsó szakaszaiban, még erőteljesebben pedig a török kiűzése után a Balkánról Magyarországra érkező, idővel letelepülő népességből is — előbbieknek megfelelően — csupán a szerbek váltottak ki nagyobb érdeklődést. Holott velük együtt jó néhány egyéb balkáni nép fiai is megjelentek magyar területen, elsősorban a városokban, mint kereskedők, közülük éppenséggel nem jelentéktelen szerepet játszottak a görögök. Vakalopuolos és Papadopoulos kutatásaiból jól tudjuk, milyen fontos volt a 18. században a balkáni görög kereskedelem, fellendülése, kiterjeszkedése adja a kulcsot az 1821-ben kitört görög szabadságharc megértéséhez is. A kérdés historiográfiájában kiemelt helyen kell utalnunk Bur Máriának a szófiai Balkánkutató Intézet folyóiratában és más helyütt megjelent kiváló problémaérzékenységü és gazdaságtörténeti ilapvetésü munkáira. A külföldi szakirodalomból Schünemann, Arnelh mellett ki kell emelnünk még Eugen Forbáfnak a pozsonyi kereskedötársaságról írott munkáját. Az országgyűlések színhelyén tevékenykedő grémium képviselte — helyzeti energiájából eredően is — a hazai kereskedők mindenkori érdekeit, szakirodalmi jelentősége tehát túlmutat a címében jelzetteken. Sajnálatos módon — s ez használhatóságát csökkenti — adatainak forrásait nem tudjuk nyomon követni, mivel csak szövegmagyarázó jegyzeteket alkalmaz, levéltári jelzeteket nem ad.' A század harmincas éveiben Horváth Endre, az újgörög nyelv egyetemi magántanára a magyar hellenisták feladatává tette a magyarországi görög „diaszpóra" kutatását. Az ö tanítványaként kezdett Füves Ödön 1955-ben a kérdéskörrel behatóbban foglalkozni. Először egyes vidéki telepeik: Tokaj. Szentendre. Ráckeve. 48