Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Hudi József: Alfabetizáció és társadalom a XIX. századi Veszprémben: Benda Kálmán emlékének / 38–46. o.

ható pl. egy harangöntő adatlapja, aki egymaga dolgozott, rajzolni és írni is tudott. Nem kerülhettek be a statisztikába azok a céhek (pl. kovács), melyek nem válaszoltak egyértelműen a feltett kérdésre. Az írni tudás korántsem egyenletes színvonalára utalnak különféle megjegyzések. A csizmadiákról például megtudjuk, hogy „írni sorsokhoz képest tudnak", a szűcsökről, hogy „jobbrészen — vagyis többségükben — írni tudnak". A gombkötőcéh is úgy nyilatkozott, hogy a legények és inasok „meglehetőssen" tudnak írni. Hasonlóképpen vélekedtek az ács, cserepes és kőmíves egyesült céh elöljárói, akik szerint a legények és inasok „az írásbeli gyakorlatban mindnyájan meglehetősek". Legőszintébben, legtalálóbban a fazekas céh fejezte ki magát, mondván: „írnya többnyire valami keveset mindenki tud". A rajztudásra a céheknek csak egy részénél volt szükség, a rajz tanítását azonban többnyire elhanyagolták. Rajzolni mindössze 5 kőmívescéhbeli, 1 lakatoseéhbeli (puskáslegény), s egy takácscéhbeli legény tudott. A céhlegények között azonban elvétve akadt olyan is, aki kiemelkedett az átlagból: olvasta a kortársi magyar és külföldi szépirodalmat, szabad idejében tanított felesége leányiskolájában, s kis „kamorájába" félrevonulva, titokban, pislákoló gyertya mellett naplót vezetett.

17 Az 1900. évi magyarországi népszámlálás adatai arról tanúskodnak, hogy a polgári korszakban Veszprémben is lényegesen csökkent az r.nalfabéták száma és aránya.

10 5. sz. táblázat Az írni-olvasni tudók száma és aránya 1900-ban Pápa és Veszprém rendezett tanácsú városban Jelenlévő Település népesség Ír és olvas (%) Pápa 17 426 13 059 74,94 Veszprém 14114 10 558 74,81 Az összehasonlításból kitűnik, hogy Veszprém megye két rendezett tana* csú városában a századfordulón azonos volt az analfabetizmus világától megszabadult lakosok aránya (75%). A fejlődés talán elmaradt a várakozás mögött. Hiszen — első pillantásra azt mondhatjuk — Veszprémben több mint nyolc évtized leforgása alatt „csak" közel 30 százalékkal nőtt az írni-olvasni tudó lakosság aránya. Sajnos, a statisztika nem mutatja ki azt a változást, amely a csak olvasni tudók írástudóvá-olvasóvá válásában mutatkozott meg. Ez különösen a nők esetében volt jelentős. Említsük meg példaként az 1870-es népszámlálás Veszprém megyei adatait. Eszerint a megyében élő férfiaknak 57, a nőknek csak 38°/o-a tudott írni és olvasni. Ezenfelül a férfiak 7, a nők 23%-a csak olvasni tudott!

19 Tehát az egyik lényeges változás a két társadalmi csoport közeledésében, az írni-olvasni tudók számának növekedésében ragadható meg. A századforduló statisztikai adatsorai csak sejtetni engedik, hogy egyes társadalmi rétegek (kereskedő és iparos polgárság) tagjai körében megvalósult a teljeskörű iskoláztatás. A tehetősebb családok fiai középfokú oktatásban is részesültek, a tehetségesebbek pedig megjárták a felsőfokú oktatási intézmények valamelyikét. Ugyanakkor a másik oldalon — a kétkezi munkások, napszámosok, szegényparasztok körében — öröklődhetett az analfabetizmus. Ök társadalmigazdasági helyzetük miatt gyermekeiket nemhogy ipariskolába nem járatták, hanem még az elemi iskolából is „kifogták", ha elérkezett a tavaszi munkák ideje. 43