Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

szerűen használták ki.. . Ez egész szokatlan a római külföldi intézeteknek szinte parnasszusian izolált és emelkedett életmódjához képest; s tulajdonképpen anyagilag sem hoz sokat", az Intézet „tudományos jellegét pedig kulturális és penzió-szellemre változtatják át. Szinte gondviselésszerűen jött az épület részbeni lebontásának, nézetem szerint nehezen elhárítható körülménye, mintha megmutatná az utat, amelyen a Római Magyar Intézet a fényes palotának nyomasztó terhétől megszabadulhat, anélkül, hogy ezért akár a hazai, akár a külföldi közvélemény előtt rá ódium hárulhatna." Gerevich javaslata szerint ezért a palota egész épületét föl lehetne ajánlani Róma kormányzóságának, azaz az olasz kormánynak, s az Intézetnek az átalakítással kibővíthető Fraknói-villába kellene visszaköltöznie. Ezáltal „az Intézet még csak fokozhatná az olasz kulturális életben való tevékenységét, ami célja és faladata is, hiszen a palota eladása által kedvezőbb anyagi helyzetbe jutna..., a Fraknói-féle házakban vissza lehetne térni ahhoz az egyszerű és takarékos, tudományosan és mindenképpen bevált adminisztrációhoz, amellyel a Fraknói Intézet a háború utáni első években kifogástalanul működött."

54 A javaslatnak megfelelően Hóman 1934 novemberében intézkedett arról, hogy az addig bérbe adott Fraknói-villa bérleti szerződését — mivel a kiérkező magyar tudósokat itt kívánja majd elszállásolni — 1934. december 31-ével mondják föl, s mind a Falconieri-palota eladására, mind a Fraknói-villa átalakítására vonatkozó terveket az 1935. február 20-i minisztertanács elé terjesztette.

55 Hóman aggodalmai szerint: „Miután kétségtelen, hogy a palota az államháztartás jelenlegi helyzetét tekintve — ame'ynek tartós és gyors javulását a közeljövőben sajnos nem várhatjuk — a római Magyar Intézet részére túl van méretezve, folyó évi február havában Rómában folytatott tárgyalásaink során megbeszéléseket folytattam az olasz kormányelnök úr őnagyméltóságával arra vonatkozóan, hogy nem volna-e lehetséges a palotát értékesíteni. .. Az olasz kormányelnök úr teljes egészében magáévá téve e'gondolásomat kijelentette, hogy hajlandó az épületet az olasz állam részére 5 000 000 líráért megvásárolni. A befolyó összeget részben az olasz állam által a magyar állam részére adományozandó telken építendő új magyar intézet költségeire kívánom — mintegy fele összegben — fordítani, míg a vételár fennmaradó része alapszerűen kezelve arra szolgálna, hogy annak jövedelméből az ösztöndíjasok költségeit fedezzem." A kultuszminiszter elképzeléseit a Magyar Intézet felettes szerve, a Gyűjteményegyetem örökébe lépő Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa is elfogadta és helyeselte.

56 így nem meglepő, hogy Hóman Bálint a képviselőház 1935. június 18-i ülésén bejelentette: „Az olaszországi Collegium Hungaricum épületét, a Falconieri-palotát római tartózkodásom alatt eladtam, az olasz kormány feje volt szíves azt megvásárolni olyan összegért, hogy abból az új és a célnak megfelelőbb modern épületet felépíthetjük és emellett még bizonyos összegünk marad, amellyel fundálhatjuk ezt az intézményünket".

57 Sajnos a forrásokból nem derül ki, hogy e magabiztos, már kész tényeket rögzítő kijelentés ellenére miért hiúsult meg az épületcsere; mindenesetre a már említett magyar—olasz kulturális egyezmény (1935:XVIII. te.) 1. §-a intézkedett a Római Magyar Intézet magyar, kormány általi további fenntartásáról (igaz, arról nem esett szó, milyen épületben), és az Intézet ezután is a Via Giulia 1. szám alatti Palazzo Falconieriben működött. 1935-től egyre kevesebb tudósítás és levéltári forrás emlékezik meg az Intézetről. A biztató kezdeteket és a látványos fölemelkedést az intézetre fordítható összegek és ezáltal az ösztöndíjasok számának hirtelen apadása követte. Az Intézetet körülvevő csöndet csak az Intézet művész-ösztöndíjasainak gyakori és sikeres olaszországi szereplése, valamint magyarországi térhódítása, majd a világháború alatti — részben kényszerű, hiszen a külföldre igyekvő ma24