Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

gyár állami ösztöndíjasok ekkor már kizárólag „baráti" vagy semleges orszá­gokba utazhattak — újbóli fölívelés törte meg. 1943 júliusa azonban — az an­gol—amerikai csapatok Szicília partraszállása, majd Mussolini leváltása és le­tartóztatása következtében — az Intézet életében is fordulópontot jelentett. Genthon István igazgató 1943. május 25-i jelentésében még lelkesen írt az Intézet művész-tagjaínak szokásos — IlL Viktor Emánuel olasz király megnyi­totta — évzáró kiállításáról: „évek óta a megnyitás ilyen ünnepélyes keretek között nem történt... — állította —, a kiállítás nívója lényegesen jobb, mint az utolsó két évben rendezetteké volt". 58 Néhány nappal később azonban Luttor Ferenc, a Pápai Magyar Egyházi Intézet igazgatója már arról panaszkodott, hogy „mint magánúton értesülök, a római Magyar Akadémia állami ösztöndí­jasai 1943. június 1-től fogva nem kapnak ösztöndíjat, s el kell hagyniök záros határidőre az épületet... A pápai felsőbb intézetek június 30-án zárnak csu­pán, s a Vezetésem alatt álló Egyházi Intézetnek tagjai vizsgázni kötelesek". Ezért kérte, hogy „legalább e hó végéig folyósíthassam az étkezési pénzeket a konyhának, S a rendkívüli segélyekét az állami ösztöndíjasoknak", ám július 1-je után „senki, semmi címen még lakást sem élvezhessen az Egyházi Intézetben". Július 5-én pedig ugyanő javasolta a kultuszminiszternek az 1943/44. tanévre Vonatkozólag, „hogy aZ ösztöndíjakat csak abban az esetben méltóztassék ki­utalni, ha a háborús helyzet itt Olaszországban javul. Ha ugyanis a légitáma­dások, illetve alarmok Róma felett sokasodnak, s ha a beszerzési nehézségek meg nem szűnnek, nincs pozitív haszon az Ösztöndíjasok itt tartózkodásából". 59 Ezt fölismerve, „az 1943 nyarán Olaszországban bekövetkezett katonai és politikai események hatása alatt a római magyar követ az egész kulturális kép­viseletet hazarendelte. Ennek következtében a római és milánói magyar inté­setek, a római és bolognai magyar tanszékek, a nápolyi, firenzei, milánói, pá­dovai, Velencei és trieszti magyar lektorátusok, valamint a milánói magyar— olasz iskola, vezetők és beosztottak nélkül maradva, félbeszakították működé­süket. (A genovai és a torinói lektorátusok 1942 ősze óta nincsenek betöltve.)" 00 Miután a szövetségesek elfoglalták Rómát — bár a magyar érdekekét a svéd követség képviselte — az 1943 végétől beszakadt mennyezetű PalaZzo Falco­hieri tulajdonjoga is kérdésessé vált. Luttor Ferenc „a Pápai Magyar Egyházi Intézet igazgatója, miután mint a Sztójay-kormány ügyvivője, a Szövetségesek által kényszerítve volt akadémiai lakását elhagyni és a Vatikán-állam semle­ges területére költözni, az Akadémia legszebb részeit kiadta, részben azért, hogy az Intézet ca. 20 000 lírát kitevő havi rezsijét fedezhesse (az Akadémia nem kapott Budapestről 1943 ősze óta egyetlen fillért sem), részben ... [, hogy] esetleges szövetséges rekvirálástól megmentse. (Utóbbi felfogása teljesen téves Volt, mert a Szövetségesek az olaszországi magyar ingóságokat és ingatlanokat teljes mértékben respektálták és a svédek védelmét mindenben elismerték.)" 1945 szeptemberében az olaszországi magyar intézetek felőli érdeklődésre — a budapesti olasz segélybizottság elnökének közvetítésével — „az olasz külügy­minisztérium aláírás és megszólítás nélküli jegyzék formájában azt a választ küldte, hogy a római magyar kulturális intézmények épületei rendben vannak, sértetlenek maradtak és azokat az új olasz kormány teljes mértékben respek­tálja", 61 Kardos Tibornak ugyanekkor, 1945 szeptember elején papírra vetett emlék­irata szerint az olasz—magyar vonatkozású tudományos kutatások bázisa to­vábbra is adott, a képzőművészeti és zenei képzés folytatása pedig feltétlenül szükséges maradt. Változtatni kellene viszont az ösztöndíjrendszeren, hogy — az állam anyagi lehetőségeihez mérten — 3—10 kutató állandóan Rómában dolgozhasson. Kardos elismerte Gerevich Tibor — aki „az olasz—magyar kap­csolatoknak immár negyed évszázada a lelke . .. volt" — múlhatatlan érde­25

Next

/
Thumbnails
Contents