Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

Egy ugyanebben az esztendőben, 1935-ben született följegyzés azonban — nem derül ki, ki a szerzője, ám úgy gondolom, a szöveg Miskolczy Gyulának tulajdonítható — már arról panaszkodott: „A Fraknói-féle kis intézet hőskorában a magyar történetkutatók Rómában oly szépen dolgoztak és publikáltak, hogy kiadványaikra manapság is büszkék lehetünk és ők a nemzetek római tudományos versenyében fényesen megálltak helyüket. Mióta azonban az intézet a Falconieri-palotába került és Rómát a magyar ösztöndíjasoknak szinte egész raja lepte el, azóta a külső fénnyel és nagyszerűséggel ellentétben a tudományos szellem és eredmény messze mögötte maradt a régi teljesítményeknek. Ennek okát főként kettőben látom: a tudományos tervszerűség hiányában és a közzététel rendkívüli nehézségeiben. Eltekintve szükséges nyelvtudás híjával levő és a módszertanilag iskolázatlan ösztöndíjasok nagy tehertételétől, az első szempontból különösen azt tartom az eredménytelenség forrásának, hogy az intézetnek nincs tudományos munkaterve, programja. A különféle nemzetek római intézetei szinte kivétel nélkül egy-egy körülhatárolt, nemegyszer nemzetközi jelentőségű tárgykörnek vagy a vatikáni források bizonyos csoportjai kimerítő feldolgozásának szentelik erejüket.., Mindezzel szemben az újabban munkábavett és közzétett magyar kiadványok a legkülönfélébb területen való tudományos kalandozás jegyeit viselik magukon, ritkán merítenek ki egy-egy sorozatot, ritkán zárnak le egy-egy tárgykört. Nyelvük jórészben magyar s így az európai egyháztörténelem nemzetközi közvéleménye számára meghaltak ... Megvallom Kegyelmes Uram, nekem szinte vérzik a szívem, amikor azt látom, hogy Rómában még mindig nagyon szép számmal képviselt magyar intézet hogyan marad el évi 3—4000 pengő miatt a nemzetek versenyében, s hogyan tesznek túl rajtunk csehek és oláhok." Miskolczy ezért is kérte tehát egy 3—400 oldalas évkönyv megjelenésének költségvetési támogatását. (Az igazság kedvéért tegyem mindjárt hozzá: ahogy arról már szóltam, 1936-tól 1940—41-ig, négy kötetben megjelentek az Intézet olasz nyelvű, a kritikusok által is elismerést kiváltott kötetei.)

53 Nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy költségek ráfordításával fenntartott intézet munkájával a kultuszminisztériumban sem voltak igazán elégedettek, hiszen már 1933-ban, majd 1935-ben a Falconieri-palota eladása is komolyan szóba került. 1933-ban a — Mussolini kezdeményezésére már korábban megkezdett '— nagyszabású városrendészeti tervezet fenyegetett azzal, hogy a palota egy részét le kell bontani. Gerevich Tibor szerint ezért vált szükségessé, hogy „a Római Magyar Intézet évek óta vajúdó kérdése, igazi szükségleteinek megfelelő megoldást nyerjen. Nyilvánvaló, hogy a négyemeletes Falconieri palota és a mellette levő kétemeletes művészház túlnő a Római Magyar Intézet reális szükségletein. Évek óta kísérlet történik olyan megoldásra, hogy a vatikáni magyar követség foglalná el az épület egy részét, az erre vonatkozó tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, s talán nem is kecsegtetnek eredménnyel a jövőben sem, tekintetbe véve azt, hogy a követség idegenkedik attól a gondolattól, hogy egy különböző jellegű és társadalmi keretű intézménnyel. .. legyen egy épületben .. . Természetellenes és szinte tarthatatlan helyzet, hogy ugyanakkor amidőn a Fraknói-villában a Római Magyar Intézetnek egy, a reális kereteknek megfelelő saját kisebb épülete van, ugyanakkor kénytélen legyen egy négyemeletes palotát fenntartani.. ." Emiatt a költségvetési támogatások nagy részét „luxus-jellegű kiadásokra kell fordítani, s így a tulajdonképpeni céljától, az ösztöndíjasok kiképzésétől, az Intézet tudományos és művészeti munkájától elvonni, már olyan mértékben, ami veszélyezteti az Intézet szellemi teljesítőképességét és az első években szerencsésen kivívott pozícióját a hasonló római idegen intézetek között. . ." Tovább rontott a helyzeten, ,,hogy az inté•zet nagyszámú szabad helyiségeit [a korábbi fenntartásokat félretéve] penzió23