Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

tikáni — forrásokra. Igen fontos a Római Magyar Történeti Intézet tevékenysége a bécsi kutatások szempontjából — és persze fordítva: a bécsi a római szempontjából — is. Azon túl, hogy Miskolczy Gyula személye — igazgatói minőségében — mintegy összekötötte a két történeti intézetet és a két Collegium Hungaricumot, sokan voltak, akik mindkét helyen megfordultak és mindkét fővárosban állami ösztöndíjjal tartózkodtak. Közös sajátosság volt az is, hogy mind Bécsben, mind pedig Rómában a harmincas évek közepéig folytak szervezett és komoly, egységes munkaterv és -program szerinti történeti — mindenekelőtt a levéltári források feltárására és publikálására irányuló — kutatások. A római Intézet saját kiadványai voltak: A Római Magyar Történeti Intézet kiadványai (Bp.—Pannonhalma—Szombathely, 1925—1941.) — összesen 7 kötet (Artner Edgár, Huszti Dénes, Tóth László és Vanyó Tihamér 2—2, valamint Várady Imre munkája); Pubblicazioni deli' Instituto Storico Ungherese di Roma (Bp.—Roma, 1925 —1929.) — összesen 5 kötet (Horváth Henrik, Koltay-Kastner Jenő, Mihalik Sándor, Miskolczy István és Tóth László tanulmányai); A Római Magyar Intézet kiadványai. Pubblicazioni della R. Accademia Ungherese di Roma (Roma—Bp., 1931—1936.) — összesen 4 kötet (Mihalik Sándor 3 és Wolf Rózsi 1 kötete); Olaszországi Magyar Oklevéltár. Monumenta Hungáriáé Italica. Közrebocsájtja a Római Magyar Történeti Intézet (Bp. 1931—1941.) [Sorozatcímváltozás 1941-ben: Olaszországi magyar emlékek!] — összesen 6 kötet (Lukcsics Pál és Gállá Ferenc 2—2, Vanyó Tihamér és Veress Endre 1—1 forráskötete); Studi e decumenti italo—ungheresi della R. Accademia d'Ungheria di Roma ... I—IV. Annuario 1936—1940—41. (Roma, 1937—1942.).

50 Hóman — a külföldi, elsősorban az olasz és a német kapcsolatok fontosságát hangoztató „geo-" és kultúrpolitikai elképzeléseinek megfelelően — a harmincas évek közepétől több országgal kötött kulturális egyezményt vagy a „szellemi együttműködésről" szóló szerződést (1935-ben Lengyel- és Olaszországgal, valamint Ausztriával, 1937-ben, majd 1940-ben Németországgal, 1938ban Észt- és Finnországgal, végül 1941-ben Bulgáriával). Ezekben — ha vonakodva is, de végre fölismerve a kinti kollégiumok fönntartásának szükségességét — kötelezettséget vállalt a külföldi magyar intézetek további működtetésére, az ösztöndíjasok cseréjének előmozdítására.

51 Az 1935. február 16-án aláírt magyar—olasz kulturális egyezmény (1935:XVIII. te.) általános indoklása éppen ezért kiemelte: „A római levéltárak, könyvtárak és múzeumok, a Vatikán átvizsgálatlan kéziratgyűjteményei kimeríthetetlen forrásanyagát nyújtják különösen a török háborúk ideje történetének úgy, hogy a megnyitás óta eltelt tíz esztendő alatt Rómában dolgozott 56 történészünk valóban eredményes munkát végezhetett. Ismeretlen Corvin-kódexek, nagyértékű kéziratok, Janus Pannonius írásai, a magyar humanisták és olasz tudósok levelezései kerültek napvilágra kutatásaik során. Űjból megtalálták a XVII. század óta elveszettnek hitt ún. vatikáni magyar krónikát és általában sok új adattal gazdagították a magyarországi humanizmus és az olasz—magyar történelmi kapcsolatok anyagát." A római Collegium Hungarieum pedig „1928 ősze óta 207 különféle tanulmányokat folytató ösztöndíjasnak és számos kutatónak adott hajlékot". Az egyezmény intézkedett a Római Magyar Intézet fenntartásáról, és egy olasz intézet budapesti alapításáról. Rendelkezett arról, hogy „a magyar és az olasz kormány az ösztöndíjas helyek számát négyről legalább hatra emeli fel... Az olasz királyi kormány ezenkívül továbbra is tanulmányi segélyeket adományoz, a magyar kormány ily irányú javaslatait lehetőleg figyelembe véve, olasz királyi egyetemeken és főiskolákon beiratkozott érdemesebb magyar ifjaknak."

52 22