Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

Klebelsberg 1927. március 15-e és lC-a közötti hivatalos római látogatásának — Bethlen István közelgő olaszországi utazásának előkészítése mellett —• legfontosabb célja a Történeti Intézet kibővítése, Collegium Hungaricummá fejlesztése volt. A „római magyar történeti intézetet most a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar állam közös erővel tartják fenn — mondotta Klebelsberg honoris causa doktorrá avatása alkalmából a római egyetem aulájában 1927. március 16-án —, az én jelenlegi utazásomnak pedig egyik főcélja az, hogy ez intézménynek oly Collegium Hungaricummá való kifejlesztését megtárgyaljam, mely nemcsak a múlttal foglalkozik, hanem az eleven jelent keresi és a magyar ifjúságot ide vezeti ebbe a fascizmus által csodálatos pezsgésbe hozott olasz életbe... Olaszország Európa ama részének, melyhez a mi hazánk is tartozik, messze kimagasló nemzetévé válik. Minthogy pedig az ilyen magaslatra emelkedő nemzetek nyelve a viszonyokban rejlő ellenállhatatlan erő folytán világnyelvvé válik, úgy véltem, hogy nemzetem érdekében cselekszem, ha módot nyújtok a magyar ifjúságnak oly nyelv elsajátítására, mely előtt szinte beláthatatlan perspektívák nyílnak.. . Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy kellő számmal rendelkezzünk olyan középiskolai tanárokkal és tanárnőkkel, akik az olasz nyelvet tökéletesen bírják és az olasz irodalomban, művészetben, képzőművészetben és zenében egyaránt járatosak." Mellettük — Olaszország és Róma esetében értelemszerűen — a művészek és egyéb tudományterületek képviselői (hiszen: „a döntő szót a nemzetek közéletében a szociálpolitikusok, a közgazdászok és jogászok játszák") kaphatnak majd a Collegium Hungaricumba ösztöndíjat. „Mint historikus nem becsülhetem le a történelmi stúdiumok jelentőségét, mégis úgy érzem, hogy most az olasz jelen és az olasz jövő nekünk magyaroknak sokkal fontosabb .. . Nem is azért jöttem körükbe, hogy a magyar —olasz szellemi együttműködésről csupán beszéljek, hanem azért, hogy a Collegium Hungaricum alapítása révén ez eszmény megvalósítása érdekében cselekedjem."

15 Pietro Fedele, akkori olasz nemzetnevelési miniszter visszaemlékezése szerint: „személyes érintkezéseink és gyakori hivatalos megbeszéléseink azokban a napokban, míg közöttünk volt, a legmelegebb barátság légkörében folytak le". Nem véletlenül, hiszen Klebelsberg „Páduában tanult és természetszerűen vonzódott az itáliai kultúrához. Mélyrehatóan ismerte a két ország történetét és széleskörű tudása alapját az a humanizmus alkotta, amely Magyarország történetében és kultúrájában kitörölhetetlen nyomokat hagyott, ö volt minden bizonnyal a leghivatottabb férfi arra, hogy a két ország közötti szellemi kapcsolatokat újjáélessze.. ."

16 Utazása és tárgyalásai eredményeként 1927. szeptember 12-én, Mussolini személyes közbenjárása következtében igen kedvező feltételekkel, a házadó fizetésének kötelezettségétől is mentesítve, Klebelsbergnek sikerült a Magyar Akadémiának napjainkban is otthont adó Falazzo Falconierit az újonnan alapítandó római Collegium Hungaricum számára megszereznie. Miniszteri működése egyik legszebb napjának nevezte ezt az eseményt, és sikerült azt is elérnie, hogy a magyar—olasz szellemi kapcsolatok erősítésében aktívan közreműködő olasz méltóságok — köztük az imént idézett Fedele közoktatásügyi miniszter — magyar állami kitüntetést kapjanak. Mivel egyszerre több magyar intézményt Rómában nem lehetett volna fönntartani, a Történeti Intézet is hamarosan a Falconieri-palotába költözött.

17 A Fraknói-villa is magyar állami tulajdonban maradt: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium — a terveknek megfelelően — 1929 júliusától évi 20 000 líráért bérbe adta, s a bérleti díjat rendszeresen átutalta az Akadémia Római Magyar Történeti Intézeti Bizottságának.

18 Klebelsberg újságcikkekben sem restellte indokolni és megvallani a Falconieri-palota megvásárlásával elérni kívánt célt: „Nyilvánvaló, hogy politikai 11