Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

helyzetünket a világban csak akkor javíthatjuk meg, ha a nagy nemzeteknek rólunk alkotott Összíté'ete is megjavul. Innét van az, hogy igen sokan propaganda után k'áltanak, innét van az, hegy lelkes hazafiak azt kívánják a kormánytól, hogy különösen a külföldi sajtóban szervezzen propagandát a magyar igazság, magyar érdekek védelmére. Csakhogy minden propagandának újabban rossz a híre, a szervezett propaganda puszta gyanúja már bizalmatlanságot vált ki. Ezért a szó közönséges értelmében vett propagandától nem sok jót várhatunk. Szerencsére mesterséges akciók porhintésére nincs is szükségünk. Olyan nagy ennek a nemzetnek belső értéke, hogy elégséges a magyarság valódi mivoltát a külfölddel is megismertetni és legott ezrével teremnek barátaink. Nem szeretném hát ezt a munkát sem kultúrpropagandának, sem kultúrdiplomáciának nevezni. Csak tárgyilagos ismertetése annak, hogy mit jelent a magyar művelődés. Ennek a törekvésnek a szolgálatában állanak a külföldi magyar kollégiumok, amelyeknek kettős a céljuk. Magukban foglalják a főiskoláinkat végzett ifjúság színe-javát, akik a külföld legjelesebb professzorainál tökéletesítik tudásukat, és a világnemzetek nagy művelődési gócpontjaiban gyakorlatilag is elsajátítják az illető nemzet nyelvét. De mellett minden Cöllegium Hungaricumnak van még egy tudományos osztálya, élén a magyar tudományosság egy-egy reprezentatív emberével, aki megszerzi a társadalmi és szellemi kapcsolatokat az illető kultúrgócpont vezető államférfiáival . . . Rómában Gerevich Tibor benső barátja Arduino Colasantinak, az olasz kultuszminisztérium nagynevű művészeti államtitkárának, és kis intézetünk számára megnyerte Róma tudományos érdeklődését. Gerevich most intézetével a kis Fraknói-villából átköltözik a Tiberis partjára, a hatalmas Palazzo Falconieribe, melyet az olasz és a magyar kormány egyesített erejével tudtunk megszerezni és nemcsak a magyar művelődésnek, hanem egyúttal az olasz—magyar szellemi közeledés gondolatának szolgálatába állítani."

19 A palota megszerzésében egyéb, különleges szempontok is szerepet játszottak: a „hely szelleméből" adódóan a művészképzés és az egyháztörténetírás előmozdításának vágya, valamint az 1924 :XXV., a középiskoláról szóló — az olasz mint világnyelv tanulását a reálgimnáziumokban lehetővé tevő — te. értelmében a nyelvet, valamint az irodalmat jól ismerő olasztanárok (tovább)képzésének biztosítása.

20 Genthon Istvánnak a Palazzo Falconierit bemutató, 1929-ben megjelent tanulmánya szerint „mielőtt az intézet addigi épületéből, Fraknói püspök hajdani villájából kiköltözhetett volna, a Palazzo Falconieri új céljának megfelelően kegyeletes átalakításon esett keresztül. A második és harmadik emeleti helyiségekben, amelyeknek történeti jelentősége nincs, falakat törtek, folyosókat vontak. A sok különvált lakást összeolvasztották s egységes célok alá rendelték. A modern higiénia követelményei szerint átalakított, tisztaságtól ragyogó új épületben ez évben indult meg az akadémia munkája, Gerevich Tibor irányítása alatt. Az elhanyagolt épület rendbehozása rengeteg munkát igényelt, az átalakítás munkálatait a minisztérium megbízásából Havas Sándor s a Rómában élő fiatal magyar építész, Faludi Jenő irányították, mindenütt szerető gonddal ügyelve arra, hogy az új életüzem bevezetése ne változtasson a százados palota patinás szépségén. Ugyancsak az ő terveik nyomán épült fel a palota északnyugati oldalán álló modern épület alapfalaira emelt műteremház, amely az akadémia festő- és szobrásztagjainak műtermeit foglalja magában. Ez a műteremház a palota nagy átépítőjének szellemében épült, nehogy stílszerűtlen hang rikoltson bele a Via Giulia ódon palotáinak nyugalmába. Falait ugyancsak madarak díszítik, de már nem a Falconierik sólymai, hanem Mátyás király híres címerállatja, a csőrében gyűrűt tartó holló. Az új madarakat, amelyek a távoli idegenben oly beszédesen emlékeztetnek a magyar és olasz 12