Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

Don Sturzot és Nittit, akikkel régebbi összeköttetésem volt. Don Sturzot azért, hogy mint a kat. néppártnak teljhatalmú vezére az ő pártjához tartozó közokt. miniszterre gyakoroljon nyomást. Míg Nittinek egyik legbensőbb politikai híve a jelenlegi kincstári miniszter, s bizalmasa és volt munkatársa az ügynek előadója az ipari minisztériumban. Mindegyik részére külön pro memóriát is készítettem. A jóvátételi bizottság elnöke viszont jó barátja Colasantinak. Colasanti általában elképzelhetetlenül sokat segített barátságával és buzgó utánjárásával. Nagy könnyebbség volt, hogy az első, alapreferátumot ő készítette, valamint a közokt. miniszter átiratát is, melyet az ő levelével magam vihettem a legközelebbi illetékességű minisztériumba." Mint látszik, Gerevich korábbi személyi kapcsolatait — az ebben az ügyben az olasz közoktatási miniszternek referáló Arduino Colasanti, az olasz állami gyűjtemények főfelügyelője ugyanis jó barátja volt — ügyesen kihasználva harcolt az épület visszaszerzéséért. „Igyekeztem siettetni az ügyet azért is — jelentette —, mert mint méltóztatsz tudni, közben kormányválság s zavargásoktól kísért ált. sztrájk volt, s féltem, hogy új kormánynál az állványokat újra kell építenem. Szerencsére nagyjában megmaradt a régi kormány. Hátra van még a királyi dekrétum kiállítása és aláírása, de ez már csak formalitás, amit azonban lehetőleg kivárok s résen leszek, nehogy valami közbejöjjön. Azért kérlek is alázatosan, méltóztass odahatni, hogy a sajtó tudomást ne szerezzen az ügyről mindaddig, míg a királyi dekrétum a zsebünkben nincs, mert esetleg az utódállamok zavart okozhatnak s részt kérhetnek az épületből (sajnos miniszterséged előtt több kultuszhír szivárgott ki ki nem deríthető úton, elferdítve vagy idő előtt az újságokba s okozott — így a román tárgyalások idején — épp a N[emzeti] Múzeumnak zavarokat) .. . Derűs érzéssel dolgozom, nemcsak azért, mert szerény fáradozásaimnak némi sikerét is láthatom, hanem főként azon tudatnál fogva, hogy az itt szőtt vékony szálak is a Te bölcs s a magyar tudományra áldásos kezeidbe kerülnek" — hízelgett Klebelsbergnek.

12 Gerevich Tibor küldetése teljes sikert hozott. Antonio Anile olasz közoktatásügyi miniszter már tíz nappal Gerevich tudósítása után, 1922. augusztus 17-én értesítette Klebelsberg Kunot az intézet épületének zárlat alóli föloldásáról, s kifejezte abbéli reményét, hogy a két állam közötti, hagyományos történeti és művészeti összeköttetések mielőbb ismét fölújíthatóak lesznek. Gerevich — mint az előbbi hosszabb idézetből kitűnik, az apró részletekre figyelő, a személyi kapcsolatokat, sőt intrikákat ügyesen fölhasználó — kultúrdiplomáciai tevékenységének hamarosan megvolt az egyéni hasznot hozó eredménye is: 1923 tavaszán a Magyar Tudományos Akadémia — igaz, hogy nem egységesen, hanem öt szavazattal három ellenében — őt jelölte a visszakapott intézet igazgatójának. A javaslatot mindenki örömmel fogadta. Gerevich munkáltatója, a Magyar Nemzeti Múzeum nyilván azért, mert e fontos pozícióra egyik tisztviselőjét küldték ki. „Gerevich Tibort a Magyar Nemzeti Múzeum úgy egyéni tulajdonságainál, mint széles látókörű tudományos képzettségénél fogva, nem kevésbé az olasz tudományos és művészeti vezető körökkel való régi kapcsolataira való tekintettel, a szóban forgó állásra felette alkalmasnak találja .. .

1:! 1923 őszén Rómában — a magyar kormány megbízásából — az Akadémia elnöke, Berzeviczy Albert személyesen jelentette be a Történeti Intézet megnyitását. Az Intézetbe 1924 februárjában érkeztek meg az első vendégek. Kétkét fiatalnak (Lukcsics Pál, Horváth Henrik) az olasz, illetve Fógel József, Kastner — utóbb Koltay-Kastner — Jenő) a magyar állam, egynek-egynek pedig a magyar katolikus vallásalap (Artner Edgár) és a kultuszminiszter {Huszti József, Klebelsberg későbbi életrajzírója) biztosított ösztöndíjat. Rajtuk kívül mások — így pl. Bartoniek Emma, Várady Imre, Faragó Lajos és Egry József — szállása is itt volt, és az ő munkájukat is segítette az intézet.

Vt 10