Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

UJVARY GABOR „Iskola" a határon túl A Római Magyar Intézet története 1912—1945 A centenáriumát ünneplő Római Magyar Intézet két világháború közötti története rendkívül szorosan kapcsolódik újjászervezőjének és „második alapítójának", „a legkonkrétabb, leggyakorlatibb s ugyanakkor a legnagyobb álmú magyar kultúrpolitikusnak", a százhúsz esztendeje született Klebelsberg Kunonak — a külföldi magyar intézetek hálózatának megteremtését is eredményező — tudománypolitikájához s e tudománypolitika Klebelsberg halála utáni módosulásaihoz, változásaihoz. Furcsa, ám korántsem véletlenszerű, hogy Magyarországon éppen a háborús összeomlás, az újabb megpróbáltatásokkal járó forradalmak, az ország mindenki számára elfogadhatatlan fölosztása-megcsonkítása és függetlenségénekezen az áron történt elnyerése után indult meg a széttöredezett kulturális és tudományos intézményrendszer újjáépítése-modernizálása. Katasztrofális gazdasági és erkölcsi helyzetben, anyagi és erkölcsi tartalékok híján; akkor, amikor nagy múltú kulturális, közművelődési, felsőfokú és kutatóintézetek kerültek határainkon túlra, a Magyarországon maradottak további működése pedig kérdésessé vált. Ennek ellenére is voltak azonban olyan politikusok, akik úgy vélték: a revízió lehetőségétől állandóan rettegő, s ezért (Ausztria kivételével) ellenséges országokkal körbevett Magyarország éppen a kultúrpolitika, mindenekelőtt a „magas műveltség" területén törhet ki legsikeresebben a kényszerű elzártságból, itt nyerheti vissza leghamarabb az egyelőre csak névleges mozgásszabadságot, e körben javíthatja a leghatásosabban negyedszázada folyamatosan romló külföldi megítélését. Mindezt kiváló érzékkel, a tudománypolitika, a „tudományos nagyüzem" nemzetközi fejlődési tendenciáit is számbavéve ismerte föl Klebelsberg Kuno, aki már a háború és a kultuszminiszteri tárca 1922. júniusi elnyerése előtt is tudatosan, kivételes szervezőerő és -készség birtokában készült a „nagy feladatra": a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztségre. Klebelsberg gondolatilag kész, világosan megfogalmazott, egységes, alkotóelemeiben a gyakorlatban is kipróbált és részben már működő programmal jelentkezett. A húszas évek Magyarországán tehát a kultúrpolitika — jórészt éppen Klebelsberg és nagy formátumú minisztériumi munkatársai (így Magyary Zoltán, Kornis Gyula) tevékenységének, valamint Klebelsberg és Bethlen István kiváló kapcsolatának köszönhetően — kulcsszerepet kapott. A művelődésügy és a kulturális közélet színvonalának emelése érdekében rendkívül fontossá vált a tehetséges fiatal szakemberek hazai és külföldi (tovább)képzésének biztosítása, akár az „elitképzést" szolgáló külhoni tanulmányok költségeinek állami vállalása árán is. Éppen ezért, az állami költségvetésből a kultusztárca növekvő mértékben, 1928/29től már 10% fölötti aránnyal részesült, s éveken keresztül a minisztériumok közül a vallás- és közoktatásügyi kapta a legnagyobb támogatást. 3