Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.
A Fraknói-íéle római magyar intézet alapításának esztendeje, 1895, Klebelsberg számára is meghatározó volt. Ekkor, egyéves berlini tartózkodása, az állam által tervszerűen irányított „tudományos nagyüzem" eszméjének németországi megfogalmazása és Berlin nemzetközi tudományos életben betöltött vezető szerepe idején kötött személyes ismeretséget a modern német tudománypolitika majdani kivitelezőivel, Adolf bon Harnackkal és Carl Heinrich Becker* tél. 1 A Klebelsberg gondolatait gazdagító, sőt sokban meghatározó német tudománypolitikát aeorlban — éppen rendkívüli fejlettsége és szervezettsége miatt — még elvi szinten sem lehetett egy az egyben a magyar viszonyok közé átültetni. A háborús összeomlást követően a veszteségek — két tudományegyetem, számos akadémia, könyvtárak, múzeumok, levéltárak és állami kutatóintézetek sokasága maradt az elcsatolt területeken — fölmérése mellett a magyar tudománypolitika lehetőségéinek és szükségleteinek számbavétele, a nemzetközi „versenyképesség" további biztosítása, esetleges javítása is elengedhetetlenné vált. A „csonkaországba" áttelepülő tudósok; pedagógusok és tisztviselők tízezreinek — többségében teljesen bizonytalan — helyzete, ugyanakkor a politikai hatalmi rendszernek az „úri, keresztény-nemzeti" középosztályra támaszkodása, ennek következtében a középosztály megerősítésének sokszor megfogalmazott igénye új kultúr- és tudománypolitikai koncepció kialakítását igényelte. A „kultúrfölény"-gondolat, majd a neonacionalizmus elméletének kidolgozásával, valamint a „magas kultúra" intézményrendszerének kialakításával és anyagi támogatásának biztosításával tulajdonképpen erre vállalkozott Klebels* berg. Az indíttatás megint csak Németországból származott. Még berlini diákként volt Adolph Wagner^ a neves német közgazdász vendége. Ö figyelmeztette a munkások tudásának fontosságára. „Mélyen emlékezetembe vésődtek nagy mesteremnek szavai — emlékezett 1925-ban. — Emelni kell a magyar dolgozó tömegek értelmi színvonalát, ma még sokkal inkább, mint a múlt század kilencvenes éveinek az elején, és szisztematikusan nevelni kell minden téren elsőrangú szakembereket, akiknek az a hivatásuk, hogy közgazdasági vezérkara legyenek a magyar termelésnek. Ez kultúrpolitikámnak — hogy egy másik nagy Wagner szavával éljek — a leitmotivja." Klebelsberg alulról fölfelé, ugyanakkor, más szempontból fölülről lefelé próbált meg építkezni: „A háború utáni magyar kultúrpolitika két alapgondolaton épül, úgymint: 1. emelni iparkodik a nemzet nagy tömegeinek értelmi szintjét; e célt szolgálja az új népiskolai és polgári iskolai törvény (az 1926. évi XII. te), 2. gondoskodni kíván arról, hogy a kultúra minden ágában olyan szakemberek álljanak a nemzet rendelkezésére, akik az ország nagy kulturális, közgazdasági, közegészségügyi és technikai feladatait alapos készültséggel és kellő hozzáértéssel tudják megoldani. Ezt az utóbbi célt törekszik megvalósítani a tudománypolitika ... A nyugati nemzetek tudományos és egyéb kulturális életébe való bekapcsolódás s e célból a nagy külföldi tudományos gócpontokban magyar intézetek és kollégiumok felállítása, az idevágó ösztöndíjügy hatékony megszervezése, a világháború utáni magyar kultúrpolitika egyik sarkalatos gondolata .. . Ebből a célból szerveztettek a külföldre szóló ösztöndíjak, illetőleg a külföldi magyar kollégiumok." — „Meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak a történetírás utólagos ítélete, hanem a mai magyar nemzedék helyeslése is igazat ad e programnak ..." — jelentette ki öntudatosan tudománypolitikájáról ós a kultúrfölény-programról.' 2 Kétségtelen, hogy Klebelsberg részint etatista elveket vallott. Nagy rátörő korszerűsítési és fejlesztési terveit az állam szerepvállalásának erősítésével, az állam kulturális kiadásainak gyors növelésével kívánta megvalósítani. A közművelődés és a közoktatás esetében ez szükségszerű volt, nem is történhetett volna másként. A tudománypolitikában pedig a rendkívül költségigényes, ezért 4