Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - MÉRLEG - Szerencsés Károly: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei. Bp., 1993 / 88–96. o.

A többpártrendszerről sokféle elképzelés van: „Milyen pártokat tudok elképzelni? Olyan pártokat, amelyek lojálisak ezzel a rendszerrel, amelyek nem szemben állnak ezzel a rendszerrel, amelyet az Alkotmány lehetővé tesz. Mást nem. Mert ennek a hadseregnek egyértelmű kell legyen a rendeltetése. Ennek a hadseregnek, ki kell mondjuk — én legalábbis így látom, ha kell, vitassuk meg — nemcsak a határok védelme a szerepe, hanem ennek a rendszernek a védelme is a feladata." (646. o.) A hegemón szerep megtartása a cél: „Hegemón szerepünk akkor lehet, ha egy titkos választáson legalább annyi szavazatot kapunk, amennyivel egy szocialista koalíció vezető pártja lehetünk, ez a minimális feltétel. Amíg ennek az elérése nem valószínű, addig a választást nem szabad megkockáztatni." (124. o.) „Abban egyetértés van köztünk — összegezték —, hogy mi a vezetőszerepet nem akarjuk feladni, harcolni akarunk érte." (177. o.) „Mindnyájan szocializmust akarunk és másképpen működő szocializmust, mint ami eddig működött." (180. o.) Általánossá vált a nézet, hogy „itt nem is lehetséges igazi kibontakozás a régi módon, olyan hatalmi hierarchikus viszonyokkal, amelyeket az egypártrendszer magában hordoz, bárhogy lehet csiszolni, változtatni, módosítgatni, önmagában ez nem oldja meg, hogy megteremtsük a hatalmi struktúra feletti társadalmi ellenőrzést". (64. o.) Sokan korlátozott többpártrendszerben gondolkodtak: „...amit meg akarunk teremteni Magyarországon, az egy szabad, demokratikus és szocialista. Tehát ezen az alapon létezhet minden a választásoknál, a pártoknál is, és egyéb, akik ezeket a kereteket elismerik. Legálisak ezek lehetnek." (145. o.) A március 15-i megmozdulások előtti felfokozott idegállapotnak tulajdonítható a következő vélemény: „Politikai normák is vannak itt, nyilvánvaló, hogy rendszerellenes felkelésre, ha szervezkednek, vagy netán a harmadik világháborút akarják kirobbantani, ilyen alapelvek vannak, akkor fel kell lépni ellenük." (372. o.) De ugyanakkor „nem érett erre az ország, nem érett erre a társadalom, nincsenek ilyen hagyományai, és ráadásul végképp nem ilyen a jelenlegi helyzet, amikor ezzel lehet próbálkozni, hogy úgy mondjam szórakozni". (65. o.) Érzelmek és indulatok kavarogtak a vitában. Volt aki „az ellenség széles körű propagandatevékenysége" miatt aggódott és a munkásosztály egységére, „mint szemünk fényére" kívánt vigyázni. (72—73. o.) A történelem adta meg a választ az alapkérdésre: „Ha nem sikerülne a hatalmat megőrizni, nagyon kérdéses, hogy a történelem ad-e egy további lehetőséget egy olyan mozgalomnak, amelyik hetven év alatt háromszor vesztette el a hatalmat." (86—37. o.) De jelen van a Központi Bizottságban az a nézet is, amely kimondja: „ha a nyílt, demokratikus versengésben, valódi demokratikus választásban alulmaradunk, akkor átadjuk a hatalmat és ellenzékbe vonulunk". (92. o.) Szuverenitás? A gazdasági kérdések teljesen háttérbe szorulnak, de azért elhangzik a lényeg: „az átalakításnak ára van, azt minden fejlett tőkés ország megfizette és nem olcsón, bizonyítani lehet. Mi ezt 1973—1978 között nem fizettük meg, 1979— 1984 között csak félig és ellentmondásosan, utána 1984—1985-től azt is kidobtuk, amit addig csináltunk. így világos, hogy sokkal többe kerül, de ha ezt sem vagyunk hajlandóak megfizetni, akkor ez a bolt becsukott, ez tönkrement." (150. o.) 91