Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - MÉRLEG - Szerencsés Károly: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei. Bp., 1993 / 88–96. o.
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei Szerkesztők: S. Kosztricz Anna, Lakos János, Némethné Vágyi Karola, Soós László, T. Varga György Kiadó: Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1993. 1— II. 1975 p. „Elvtársak! Itt szabad még használni, hogy elvtársak?" (Kádár János) A szomszéd bekapcsolva felejtett rádiókészülékéből szónokok hangja hallatszik, a magyar Országgyűlés a levéltári törvényt tárgyalja. Az erőviszonyok azt sugallják, hogy olyan szabályozás születik, amely harminc év elteltével teszi lehetővé a levéltári források korlátozásmentes kutathatóságát.* Gyanúsan hosszú idő ez még nyugalmas évtizedek evolutív fejlődését élő államokban is, s főképpen olyan helyeken, ahol gyökeres történelmi változások mentek végbe, s ahol a közszereplés színpadára lépők tiszta lappal érkeztek vagy a tiszta lapot kérik maguknak. A közvéleménynek nem állnak rendelkezésére hosszú évek, évtizedek, hogy egy politikai erőről, személyről képet alkothassanak, ezért éppen a közelmúlt dokumentumai lehetnek azok, amelyek eligazítják a gondolkodva dönteni szándékozókat. Így a kutathatóság időhatárát én radikálisan a minimumra csökkenteném, s ha azt mondják, hogy a világon elsöprő többségben vannak azok az államok, ahol több évtizednyi a tilalmi időszak, csak azt mondhatom: a világ nem elég jó hely. A levéltári kutatás az itt tárgyalt jegyzőkönyvek szerint a Központi Bizottság vitáiban is előkerült: „legyen egy olyan levéltári törvényünk, amely minden kultúrországban van, amely nem egyéni arculat szerint, egyénre szabva adja a forrásanyagokat kézhez, és akkor sem tudja a kutató, hogy mit kapott kézhez és mit nem." (105. o.) Persze a történelmi igazság évtizedek után is megtalálja a maga érvényesülési útját, a történelmi tények képesek elsöpörni politikai pártokat, ideológiákat, személyeket. így a halasztás történelmi időmércével mérve nem érheti el célját, mégis: nem a halasztások láncolata-e a magyar XX. század sikertelensége? A történelmi tények kérlelhetetlen makacssága világlik ki annak a két vaskos kötetnek szinte minden mondatából is, amely tárgyául szolgál e rendhagyó ismertetésnek. Azok, akik lebecsülik a történelem, a múlt és a múltkutatók szerepét, s a reáliák megfogható haszonelvűségének bűvkörében élnek, olvassák el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyveit, s alighanem változtatnak majd álláspontjukon. Mert bár 1989 igen komoly gazdasági, politikai, nemzetközi válsággal járt, az MSZMP Központi Bizottságában a legszenvedélyesebben, leggyakrabban tárgyalt téma a múlt. Mindenekelőtt 1956, az azt követő megtorlás, Nagy Imre szerepe, a „Kádár* Az ismertetés leadása után, 1995. június 27-én fogadta el az Országgyűlés a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényt, amely a levéltári anyag kutathatóságára kettős korhatárt állapított meg. A törvény szövegét ld. a 3—16. lapon! (A szerk.) 88
