Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Garadnai Zoltán: A vállalati és önkormányzati levéltárosképzés Franciaországban, 1978–1992 / 69–78. o.

A vállalati és önkormányzati levéltárosképzés Franciaországban 1978—1992 Az elmúlt fél évtizedben Kelet-Közép Európában zajló események az élet szinte minden területén olyan változásokat hoztak, melyek kihatnak mindennapjainkra, szakmai és magánéletünkre egyaránt. A hazánkban végbemenő társadalmi, politikai és gazdasági változások eredményeképpen új igények, új elvára* sok fogalmazódtak, ill. fogalmazódnak meg szinte folyamatosan a levéltáros szakmával szemben. Elég, ha itt csak a kárpótlási, adatvédelmi és csődtörvényre, vagy éppenséggel az új levéltári és titokvédelmi törvényre utalunk. Témánk szempontjából legfontosabb az önkormányzatok által fenntartott levéltári hálózat bővülése az egyes városi levéltárakkal, amely folyamat a jövőben valószínűleg tovább fog tartani. Ugyanakkor a levéltári törvény megadja a lehetőséget magánlevéltárak alapítására, ami viszont a jelentősebb magánvállalatok esetében válhat realitássá. Mindezek új kérdéseket vethetnek fel a levéltárosi képzés jelene és jövője szempontjából is. A nyugat-európai helyzet ismeretében

1 és egyes németországi példákon keresztül

2 tárgyilagos képet kaphatunk az ottani szakmai követelményekről, a különböző levéltárosképzési formákról. Ez a dolgozat a franciaországi levéltárosképzés szakosított formájáról szól. Az önkormányzati és vállalati levéltárosképzés bevezetésének okai a Mulhouse-i Bölcsészettudományi Egyetemen Az egyetemi ügyekkel foglalkozó művelődésügyi államtitkár 1976 júliusában fogadta el és engedélyezte a Mulhouse-i Egyetem számára, hogy oktatási programjába felvegye a levéltárosképzést is.

3 A speciális, önkormányzati és vállalati levéltárosképzés bevezetésének okai között döntő szerepet játszott az a körülmény, hogy a hetvenes évek elején nagyon nagy levéltároshiány mutatkozott a nyugat-franciaországi régióban. Az egyetem ezzel a képzéssel próbált megoldást találni arra az áldatlan állapotra, hogy a régió kisvárosainak csak mintr egy egytizedében volt jónak mondható a levéltárosi szakemberellátottság. Ugyanez az arány a közepes nagyságú városok egyharmadában megfelelő, egynegyedében viszont nagyon rossz volt. A nagyobb városok esetében még roszszabb volt a helyzet: 5%-ukban volt jó, 30%-ukban elég jó és közepes, és 35%-ban pedig nagyon rossz volt a megfelelő levéltáros szakemberekkel való ellátottság.

4 Ez a hiányosság nem tette lehetővé, hogy a városokban az igényeknek megfelelő levéltárosi munkát végezzenek. Mindezek végül is oda vezettek, hogy az elzászi régió kulturális vezetése az egyetemmel karöltve elhatározta, hogy kidolgozza egy új levéltárosképzés elveit és feltételeit. A következő szempontokat, elvárásokat vették alapul az elképzeléseknél. 69