Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Purcsi Barna Gyula: A magánlevéltárak jogi helyzete külföldön. Részletek A. Ducrot: "Archives personneles et familiales. Statut légal et problemes juridiques" c. tanulmányából / 61–68. o.

zője 50 évnél régebben halt meg; a törvény azonban nem alkalmazható, mivel semmilyen büntető rendelkezés nem követi. Hollandiában az 1984. február 1jei, a kulturális javak megőrzéséről szóló törvény megtiltja, bizonyos feltételek mellett, azon javak exportját, amelyek szerepelnek a Kulturális Minisztérium jegyzékén, e lista azonban szándékosan nem tartalmaz egyetlen levéltári fondot vagy dokumentumot sem. Más oldalról bizonyos országok meghatározták azon javak kategóriáit, amelyeknek exportját megtiltják (mint pl. Spanyolország a „kulturális értékű javak" vagy Portugália „azon javak tekintetében, melyek az ország történelme szempontjából fontossággal bírnak"), de ez a jogi keret nem tartalmaz más, konkrét utalást a levéltárakra. Többnyire az export felügyelete egy bizottság vagy egy szakadminisztráció felállítását vonja magával: — vagy minden olyan fondra és dokumentumra vonatkozóan, amely valamilyen jogalkalmazási problémát mutat (Olaszország); — vagy a hivatalos jegyzékbe vett javakra (Németország, Spanyolország, Québec); — vagy azokra a javakra nézve, amelyek megfelelnek a régiség kritériumának vagy a törvény által meghatározott financiális értéknek (Dánia, Spanyolország, Finnország, Írország, Luxemburg, Egyesült Királyság, Kanada). Egyes országokban az állam kártalaníthatja a tulajdonost (Németország), vagy vásárlóként léphet közbe (Spanyolország, Olaszország, Luxemburg, Egyesült Királyság, Kanada), vagy közbelép azoknál a javaknál, melynek exportját megtiltja (Dánia, Hollandia). Megakadályozhatja a levéltári anyag sokszorosítását (Dánia, Egyesült Királyság), vagy a bevallott értéknek megfelelő adó behajtását (Spanyolország, Olaszország, ahol ez az adónem nem kötelező, ha a kivitel az Európai Közösség országaiban történik). Az árverések ellenőrzése: az elővásárlási jog Európában Spanyolország, Finnország, Magyarország, Olaszország és Purtugália alkalmazza az elővételi jogot. Különösen Olaszországban kiterjedt, nem csak az árverésekre, hanem minden magán vagy hivatásos tranzakcióra vonatkozik az elővételi jog, az elővételi szándék kinyilvánításától három hónapon belül, ahogy a főfelügyelő kihirdette az árverést. Spanyolország hasonló szabályozást ismer: minden olyan eladási szándék bejelentése kötelező, amely azon javakat érinti, amelyek a spanyol történelmi örökséghez tartoznak, és az állam két hónappal rendelkezik, hogy elővételi jogát érvényesítse; hat hónappal, hogy e jogát megújítsa, ha a bejelentés nem volt korrekt. Portugáliában ezzel szemben ez a jog 1985 óta a „minősített" vagy „védett" javakra korlátozott, de alkalmazható rendeleti szabályozás alapján, az önfenntartó és a védett tulajdon birtokosait illetően is. Európán kívül Algéria és Brazília alkalmazza az elővételi jogot ilyen vagy olyan formában. Ezt a gyakorlatot Québec is előirányozza, ám soha nem alkalmazza a levéltárakra. Egyáltalán nem alkalmazza Németország, Belgium, Hollandia, az Egyesült Királyság, Kanada. A magánlevéltárak átvétele a közgyűjteményekbe Az Egyesült Királyság amilyen liberális törvényei meghozatalában és alkalmazásában, olyan szigorú fiskális intézkedések sorát hozta a művészi tárgyak és 66