Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Purcsi Barna Gyula: A magánlevéltárak jogi helyzete külföldön. Részletek A. Ducrot: "Archives personneles et familiales. Statut légal et problemes juridiques" c. tanulmányából / 61–68. o.

akár magánosokhoz), s egy katalógust a védett (classé) értékekről, e nyilvántartás bázisára alapozva. A védettség (classement) fogalma specifikusnak tűnik bizonyos európai országokban. Ugyanakkor megtaláljuk Québec-ben is. A kulturális értékek bizottsága, amelyet 1972-ben hoztak létre, elrendelheti a kulturális miniszternek a magánlevéltárak „felderítését vagy védetté minősítését". A tulajdonos előnyei, függőségének ellentételezése Németországban a nemzeti, történeti értékű levéltárak listájára való bevezetés pénzügyi ellentételezéssel jár. Ugyanez a helyzet Spanyolországban, ahol a „kulturális értékű" javak tulajdonosa jövedelmi adójának 20%-át írhatja le a kutatási, megőrzési, rendezési kiadások címén. Olaszországban a levéltártulajdonosok, „akik különleges történeti érték" birtokosai, adókedvezményt kapnak, és ugyancsak szubvenciót élveznek gyűjteményeik megőrzésére, nyilvántartására és rendezésére. Sok más ország, amely nem alkalmazza a „védettség", ül. a „nemzeti értékek" listáján való nyilvántartás módszerét, felismerte jelentőségét akár a tulajdonos felszólításának gyűjteménye eladására, levéltári vagy művészi értékű tárgyainak közgyűjteményekben való elhelyezésére vagy azoknak átadására, akár a tulajdonosok megsegítését illetően az anyag megőrzésében és kutathatóvá tételében. így Finnországban az állam szubvenciót ad a tulajdonosoknak, hogy segítse őket az anyag megőrzésében és nyilvántartásában, s bizonyos garanciákat köt ki a kutathatóságra. így van ez az Egyesült Királyságban is, ahol a magán vagy állami eredetű szubvenciót a National Manuscripts Conservation Trust osztja szét (amelyet a Royal Commission on Historical Manuscripts és a British Library hozott létre), és ahol a tulajdonosok mentesülhetnek a vagyonadó alól műtárgyaikat vagy levéltárukat illetően. Ezzel szemben Hollandiában a CRPA nem juttat szubvenciót a tulajdonosoknak. A kulturális javakról szóló törvény értelmében (1972) Québec a védett (classé) levéltáraknak technikai és anyagi segítséget nyújt fenntartásukra és rendbehozatalukra. Másrészről a levéltári törvény (1972) rendezi a magánlevéltárak kutathatóságát éppúgy, mint a részletes tervezést a fenntartásra és rendbehozatalra. Jelentős segítségről van szó, amely elérheti a költségek 75%át, s amelynek felső határa 50 000 kanadai dollár (4,6 millió forint). Az export ellenőrzése A jogi szabályozás a teljes (jogi és cselekvési) szabadságtól a legszigorúbb protekcionizmusig terjed. De a párhuzamos jogi szabályozás is takarhat igen eltérő helyzeteket a különböző országokban, s eltérő alkalmazást is mutathat. Egyáltalán nem biztos, hogy a megszorító rendelkezések jobb védelmet biztosítanak a kulturális értékeknek, mint a liberalizmus (technikai és pénzügyi támogatás kíséretében), először: mert nehéz őket alkalmazni, főleg ha levéltárakról van szó, másodszor: mert inkább a kibúvókat látszik előidézni, noha azokat kívánja megakadályozni. A levéltári gyűjtemények exportja jogilag szabad Hollandiában, Svájcban és gyakorlatilag Belgiumban. Az 1960. május 16-i belga törvény a „Nemzeti kulturális örökség védelméről" elrendeli az ellenőrzést a kulturális javak exportja fölött, nevezetesen az „eredeti levelek, kéziratok, ősnyomtatványok és levéltári anyagok" felett, amelyek 100 évnél régebbiek vagy amelyeknek szer65