Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Purcsi Barna Gyula: A magánlevéltárak jogi helyzete külföldön. Részletek A. Ducrot: "Archives personneles et familiales. Statut légal et problemes juridiques" c. tanulmányából / 61–68. o.

az egyedi tárgyak, dokumentumok, mind a gyűjtemények vagy gyűjteményegyüttesek. Spanyolországban az 1985. június 25-i törvény a „Nemzeti történeti Örökségről", és az 1986. január 10-i rendelet kettős védelmi hálót alkot. Minden 100 évnél idősebb dokumentum része a nemzeti örökségnek éppúgy, mint bizonyos újabb keletű dokumentumfajták, amelyeket a törvény meghatároz (különösen a megőrzött archívumok vagy azok, amelyek politikai vagy adminisztratív funkcionáriusok működése során keletkeztek korra való behatárolás nélkül, de a politikai, vallásos, szakszervezeti vagy kulturális egyesületeké is, amelyek 40 évnél idősebbek), vagy amelyeket az állam kijelöl. A legértékesebbeket „kulturális értékű javaknak" nyilvánította az 1985. június 25-i törvény, és külön erről szóló királyi rendelet írta elő egy általános nyilvántartás vezetését, amelybe csak az érintett tulajdonos engedélyével lehet betekinteni. Ami azokat a javakat illeti, amelyeket nem nyilvánítottak kulturális értékűnek, de különös fontosságra, jelentőségre tettek szert, az általános nyilvántartásba ugyancsak felveszik. A nyilvántartás vezetésének megkönnyítése érdekében a tulajdonosok (és a kereskedők), amennyiben a tárgy jelentős történeti, művészeti, archeológiai, tudományos, technikai vagy kulturális értéket mutat, kötelesek bejelenteni a Szépművészeti és Levéltári Főigazgatóságnak forgalmi értékük függvényében: levéltári fondók, ül. gyűjtemények esetében 3 millió pezetától, kéziratoknál 1 millió pezetától (megf. 3 millió, ül. 1 millió forintnak). A nemzeti dokumentációs örökség fenntartói kötelesek ezeket a fondókat jó állapotban megőrizni, s lehetővé tenni az államigazgatás és a kutatók számára vizsgálatukat, ül. kutatásukat. Aki „kulturális értékű" javakat birtokol vagy az Altalános Nyilvántartásban szerepel, s el kívánja idegeníteni azokat, be kell jelentenie a helyi önkormányzatnál, ül. az államigazgatásnál az eladás várható árával és feltételeivel együtt. Olaszországban a főfelügyelők körzetükben a fontos történeti értékű magánlevéltárakról listát vezetnek. A listákat a tulajdonosok nyilatkozata alapján vezetik, amelyeket írásban kell megtenniök a vásárlástól (birtokbavételtől) számított 3 hónapon belül (1963. törv. 36—37. cikk), és ezt közlik az Olasz Levéltárigazgatósággal, amely így egy általános listával rendelkezik, alapul szolgál az olasz magánlevéltárak informatív kézikönyvének megjelenEz körülbelül 1600 címet tartalmaz (fondok és egyedi dokumentumok), és tetéséhez. A franciaországi kötelezettségekhez, amelyek a besorolt vagy védetté minősített (classé) levéltárak tulajdonosait érintik, az olasz törvény még kettőt hozzátold. Ha a tulajdonos nem biztosítja vagy a főfelügyelőnek nem engedi biztosítani gyűjteménye biztonságos őrzését és nyilvántartásba vételét, a főfelügyelő elrendelheti annak az Állami Levéltárban történő raktározását. (1963-as törv. 43. cikk.) Másrészről a tulajdonos köteles hozzájárulni gyűjteménye kutatásához eredetiben vagy másolatban. A másolást a főfelügyelőség végezteti el (38. cikk, b. §). Azonnal kitűnik, hogy e paragrafus egy kikötése gyakran kibúvót nyújt a tulajdonosoknak a gyakorlatban: kutathatóvá kell tenni azokat a dokumentumokéit, amelyek a „főfelügyelővel egyetértésben nem esnek kutatási korlátozás alá". Jócskán van ok a kutatás korlátozására. Más kiskaput a törvény enged meg: éppúgy, mint Franciaországban a minősített gyűjtemény tulajdonosa köteles azt bemutatni a főfelügyelőnek, de előzetes megegyezés alapján, ha e megegyezés nem történt meg, az ellenőrzés nem jöhet létre. Ugyanakkor a kutatás ismételt megtagadása a tulajdonos részéről magával vonhatja anyagának levéltári raktárba való beszállítási kötelezettségét a törvény 43. §-a értelmében. Portugália törekvései nem vezettek célra, hogy felépítsen egy szisztematikus nyilvántartást kulturális értékeiről (tartozzanak azok akár az államhoz, 64