Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Purcsi Barna Gyula: A magánlevéltárak jogi helyzete külföldön. Részletek A. Ducrot: "Archives personneles et familiales. Statut légal et problemes juridiques" c. tanulmányából / 61–68. o.

A történeti értékű fondok egységének megőrzése Olaszországban éppúgy, mint Franciaországban a jogszolgáltatás napjainkig biztosította azon fontosabb családi levéltárak egységének megőrzését, melyeknek örökösei követelték azok megosztását. 1929-es döntésében a nápolyi bíróság megtiltotta, hogy az Aragona Pignatelli Cortes család levéltára csonkítást szenvedjen, hivatkozva e gyűjtemény erkölcsi értékére, nemcsak a család vagy a szervezet szempontjából, amely azt létrehozta, de történelmi értéke s nemzeti érdekek miatt is. A bíróság nem ismert el semmiféle elsőbbséget sem az elsőszülött, sem a főörökös, sem azok között az örökösök között, akik vállalták az anyag megőrzésének kötelmeit. Ügy határozott, hogy az Örökösöknek meg kell egyezniök egymás között, hogy ki gondoskodik a gyűjtemény megőrzéséről, vagy egyezség hiányában a bíróság jelöli ki azt. E döntéstől inspirálva az 1939es törvény elrendelte (24. §), hogy azok a gyűjtemények, amelyeknek különös jelentősége megállapítást nyert, tulajdonosuk halálakor a családi örökösök közös tulajdona legyen (ellenkező örökhagyói rendelkezés hiányában), és az örökösök együttesen felelősek az anyag megőrzéséért. E rendelkezések valószínűleg több konfliktust hordanak magukban, mint a francia szabályozás. Nem is vették már be az 1963-as törvénybe. Ilyen szabályozás Hollandiában nincs, de a CRPA igyekszik megelőzni a családi fondók szétdarabolását, informálva a tulajdonosokat. Azt tanácsolja, hogy végrendeletileg ne osszák meg gyűjteményüket az örökösök között: ez elkerülhető egyetlen örökösre testálva azt, vagy egy ún. „családi alapítványt" létrehozva. Angliában a Royal Commission on Historical Manuscripts néha segít az örökösödések során megbomlott fondók egyesítésében, de úgy látszik, hogy az ilyen megosztás manapság ritka. Québecben az 1983-as levéltári törvény pénzbírsággal sújtja a magánlevéltárak azon tulajdonosait, akik kereskedelmi célból megbontják fondjaik egységét, de eddig még egyetlen elmarasztaló ítéletet sem hoztak. A legfontosabb magánlevéltárak védelme a nemzeti kulturális örökség szempontjából A tulajdonosokat korlátozó rendelkezések Bizonyos országok a magántulajdon legkisebb jogsértésétől is tartózkodnak, és semmiféle jogi és gyakorlati korlátozást nem alkalmaznak a kulturális javak tulajdonosaival szemben, még ha ezek a javak a nemzeti kulturális örökség lényegi részét alkotják is. így van ez Hollandiában, ahol a tulajdonosoknak nincs törvényes kötelezettségük gyűjteményük megőrzését illetően, egyedül akkor kell értesíteniök a minisztériumi felügyelőt, ha megsemmisítették azt. De így van Angliában is, a liberális tradíciók országában. A kormány most tanulmányozza annak lehetőségét, hogy bevezesse-e a védetté minősítés elveit a művészeti alkotásokra és a szóbanforgó levéltári gyűjteményekre is. Nem valószínű, hogy e terv eléri célját. Más országok a legértékesebb magántulajdonban lévő javakról nyilvántartásokat vezetnek, bizonyos esetekben tulajdonosaik kötelező bevallása alapján (Algéria, Spanyolország, Olaszország ...) vagy (védetté) minősítési eljárást kezdeményeznek. Ezeket az intézkedéseket gyakran a nemzeti kulturális értékek exportjának megakadályozása miatt rendelik el. Németországban mind a 16 tartomány készít ilyen listát a területén őrzött kulturális értékekről, s e listákat átteszi a szövetségi Belügyminisztériumba. A rovatokba bekerülnek mind 63