Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Purcsi Barna Gyula: A magánlevéltárak jogi helyzete külföldön. Részletek A. Ducrot: "Archives personneles et familiales. Statut légal et problemes juridiques" c. tanulmányából / 61–68. o.

A magánlevéltárak jogi helyzete külföldön Részletek A. Ducrot: „Archives personneles et familiales. Statut légal et problémes juridiques" c, a La Gazette des Archives 1992/2-es számában megjelent tanulmányából A jogalkotás, amikor meghatározza, hogy mi tartozik a közlevéltárak körébe, általában magánlevéltárakkal ellentétben fogalmazza azt meg. Pl. Angliában a „közlevéltár" fogalma sokkal szűkebb értelmű, mint Franciaországban, bár itt nem találunk olyan kartéziánus szembeállítást, mely szerint minden, ami nem „köz" az csak „magán" lehet. Végül is a Public Record Office csak az állami szervek relatíve kis számú levéltárait felügyeli. A helyi közigazgatás levéltárai (kerületek, grófságok, városok levéltárai) nem tarthatnak igényt a „közlevéltár" elnevezésre, mint ahogy az egyetemek, kollégiumok vagy az anglikán egyház levéltárai stb. sem. A törvény csak felsorolja, mintegy behatárolva azokat az iratkategóriákat, amelyek megőrzése kötelező. Más részről az előkészületben lévő holland törvénytervezet, amely az 1962. július 19-i helyébe lépne, egy harmadik levéltári kategóriát vezet be, egy ún. „félig-köz", (félig magán-) levéltárét: azokét a személyekét vagy magánjogi szervezetekét, akiket és amelyeket kormányzati feladattal bíztak meg vagy ha velük a kormányzat huzamosabb időn keresztül együttműködött. Ezek a levéltárak ugyanolyan törvényi kötelezettségnek vannak alávetve, mint a közlevéltárak. Ez más elnevezés, de ugyanaz az elv, mint Franciaországban. Meg kell jegyezni, hogy a kanadai Országos Levéltárról szóló törvény (1987. június 11.) két közlevéltári kategóriát határoz meg: a „föderális intézményekét" és a „minisztériumi dokumentumokét". Azonban az 1982-es, az információk szabadsága és a személyi adatvédelmi törvény mellékleteként megjelenő lista nem sorolja fel azon intézményeket például, amelyeknek tevékenységi köre (kereskedelmi vagy egyéb), nem fér bele e törvények kereteibe. Ezek az intézmények tehát nincsenek a nemzeti levéltárról szóló törvény hatálya alá vonva, és így ezek csak mint „nemzeti jelentőségű magánlevéltárak" keretei között működhetnek. Ez a helyzet például az 1936-ban létesült közszolgálati rádióadónál, a Kanadai Rádió Társaság hivatali és audiovizuális levéltárában is (SRSC). Mindezek ellentéteként tudjuk, hogy Kelet-Európában a magánlevéltárak fogalma a mai napig a legkorlátozottabb: sok magánlevéltárat elkoboztak, számos vállalatot és társaságot államosítottak. Az egységes állami levéltári fond, amelynek elvét Lenin vezette be hírhedt 1918. június 1-jei rendeletével, magába foglalja a közintézmények által őrzött anyagokat, legyen az közösségi vagy magáneredetű ugyanúgy, mint a magánszemélytől vagy szervezettől származókat, ha azok valamilyen szerepet játszottak az ország történetében. Ezt a rendszert átvették a szocialista országok mind Európában, mind Európán kívül. Mindez most omlott össze Európában. A törvényhozások vajúdnak, hogy a „köz" és a „magán" kategóriákat újrafogalmazzák. 61