Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - DOKUMENTUM - Lekli Béla: Szemelvények a régi Eötvös Kollégium utolsó éveinek történetéhez, 1945–1950 / 37–60. o.

könyvtárának egy része. Gyarapodott tervszerű vásárlásokkal s a külföldi kormányok adományaival. 1948 januárjában állománya már 65 000 kötet volt, alfabetikus címjegyzékkel és készülőben lévő szakcímjegyzékkel ellátva.

4 Az eredményes kollégiumi oktatást és nevelést segítette a fiatalok közösségi élete, diákönkormányzata is. „Az alapsejt a ,család', vagyis általában 4 különböző évfolyamba tartozó, de lehetőleg azonos vagy rokon szaktárggyal bíró diák kis közössége volt a ,családfő' vagy .családapa' irányítása alatt. ... A családok, az idősebbekből álló családapagyűlések, a teljes ,népgyűlések' és az évente választott tisztikar (ifjúsági elnök, alelnök, pénztáros) útján az ifjúság lényegében véve önmagát kormányozta, az intézmény adta általános szabályok keretei között."

5 A kollégium rendkívüli helyzete ellenére sem volt „elefántcsonttorony", bár a mindennapi politikától távol tartotta magát. A kollégium történetének 1895—1950 közti időszakában négy világosan elkülöníthető szakasz különböztethető meg: Bartoniek Géza igazgatósága (1895— 1927) alatti kibontakozás volt az első, Gombocz Zoltáné (1935-ig) és Szabó Miklósé (1945-ig) a második, az új felvirágzás szakasza. „A nagy történelmi átalakulással érkező harmadik szakaszt, amely itt is a romokból való újjáépítéssel, pozitív nekilendüléssel indult, immár egy új társadalomban, itt is rövidesen követte a negyedik, rövid záró szakasz, amely a sztálinizmus uralomra kerülésével az intézmény felbomlasztását, majd formális megszüntetését hozta magával, tekintet nélkül arra, hogy azokra az emberi, szakmai, intellektuális, morális és társadalmi értékekre, amelyeket a maga módján a Kollégium képviselt, az új társadalomnak is szüksége volt."

6 A harmadik szakasz idején (1945—48) Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter, a negyedikben (1948 nyarától 1950-ig) Lutter Tibor, az angol irodalom tanára volt az igazgató. A kollégium főhatóságát 1945-ben gr. Teleki Géza, 1946—47-ben dr. Keresztury Dezső, 1947—50-ben dr. Orthutay Gyula kultuszminiszterek képezték. A régi Eötvös Kollégium (1895—1950) nemcsak széles látókörű, európai műveltségű középiskolai tanárok százait adta az országnak, hanem művészek, írók és főleg tudósok tucatjait is. Kodály Zoltán, Szabó Dezső, Balázs Béla a kollégium első növendékei voltak. Eötvös-kollégista volt Szegfű Gyula, Benda Kálmán, Kosáry Domokos, Szentpétery Imre, Eckhart Ferenc történész, Horváth János, Sőtér István, Keresztury Dezső irodalomtörténész. Olyan magyar nyelvészek tanultak és tanítottak a kollégiumban mint Gombocz Zoltán (turkológus is), Pais Dezső, Bárczi Géza, Kniezsa István (szlavista elsősorban), Hajdú Péter. Németh Gyula és Ligeti Lajos világhírű turkológusaink, valamint Moravcsik Gyula, Borzsák István és Harmattá János (utóbbi iranista is!) klasszikafilológusok szintén itt végeztek. Végül, de nem utolsó sorban, levéltáros-történészeknek is egész hada került ki a régi Eötvös Kollégiumból: Miskolczi Gyula, Kossányi Béla, Ember Győző, Varga Endre, Fekete Nagy Antal, Borsa Iván, Trócsányi Zsolt.

7 1950-ben a kollégiumot a Rákosi-diktatúra felszámolta és diákszállóvá degradálta. A 20. számú diákszálló előbb a diákszociális vállalat keretében működött, majd 1952-ben az egyetem kezelésébe került. 1955-ben ismét felveszi az Eötvös József Kollégium nevet. 1956-ban Tóth Gábor igazgató újrakezdi a kollégiumi munka szervezését. A Kádár-rezsim is, felismerve a káderutánpótlás fontosságát, elrendeli a felsőfokú intézmények melletti diákotthonok kollégiummá fejlesztését és néhány kollégium (köztük az Eötvös is) szakkollégiummá alakítását.

8 Az új Eötvös Kollégiumban a szakkollégium 1958-ban kezdte meg működését 12 hallgatóval. Velük indul el a régi Eötvös Kollégium regenerálásának több évtizedes folyamata, mely Szíjártó István (1984—93), Vekerdi József (megbízott igazgató 1992—93), és Bertényi Iván (1993—) igazgatása alatt 38