Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Dóka Klára: Az irattani kutatásokról / 23–29. o.

loxéria után az újratelepítések megkezdése, majd a későbbiekben az összehangolt szőlőművelés megszervezése volt. 1929-ben a törvényhozás a 100 holdnál, 1938-ban 50 holdnál kötelezte a tulajdonosokat hegyközségek alakítására. A szervezetben az elnök mellett a legfontosabb személy az operatív feladatokat ellátó hegybíró volt, aki a levéltárat is kezelte. Irataik között megtaláljuk mindazon működési alapdokumentumokat, pénzügyi nyilvántartásokat és levelezést, melyeket a korábban tárgyalt szervezeteknél jeleztünk. Speciális dokumentumaik voltak a hegyközségi törzskönyvek, törzskönyvi lapok, beültetett szőlők nyilvántartásai, gyümölcsfákra, faiskolákra, borforgalmazásra, minőségellenőrzésre vonatkozó iratok stb.

13 A mezőgazdasági egyesülések között sajátos helyet foglaltak el a vízszabályozó társulatok, melyek első megjelenésével 1811-től találkozunk, majd számuk 1845-től Széchenyi István kezdeményezésére növekedett meg. A törvényhozás már a reformkorban foglalkozott jogállásukkal, majd helyzetüket a kiegyezés után 1871-ben és 1879-ben rendezték. Az 1885. évi vízjogi törvény az egyre nagyobb számban szerveződő vízitársulatokat két csoportra osztotta: a folyammérnöki hivatalok irányításával működő vízszabályozó és ármentesítő, valamint a kultúrmérnöki hivatalokhoz tartozó vízhasznosító társulatokra. Az illetékes minisztérium a munkák sii:ere érdekében a társulatokat szigorúan ellenőrizte. Ha feladataik ellátására alkalmatlannak bizonyultak, autonómiájuk felfüggesztésére is sor kerülhetett. A társulat levéltárában a szokásos alapdokumentumok mellett szabályozási terveket, műleírásokat, építési naplókat, vízjogi engedélyeket, térképeket, ártéri birtokíveket, a járulékok beszedésére vonatkozó iratokat stb. őriztek.

14 Míg a mezőgazdasági testületek céljaikat, feladataikat illetően különböztek egymástól, addig az ipari testületek között igen sok volt a közös vonás. A céhek — ipartársulatok — ipartestületek hagyományai évszázadokon keresztül fennmaradtak, és szerepük főként az iparosképzésre, a leendő mesterek szakmai minősítésére terjedt ki. A testületek jogait, kötelezettségeit rögzítő kiváltságlevelek, majd a polgári kori alapszabályok és testületi levelezés mellett lényegében fenti szerepkörök adminisztrációja adta évszázadokon keresztül az iparos testületek iratfajtáit. Korszakonként abban voltak eltérések, hogy a szervezetek nem egyforma jogosítványokkal rendelkeztek a kitanult inasok felszabadítása, a kézműveslegények munkába állítása, az új mestertársak szakmai minősítése terén. Így egyes iratfajták és nyilvántartások bizonyos korszakokban nem maguknál a testületeknél, hanem a felügyeletet ellátó szerveknél keletkeztek.

15 A mezőgazdasági és ipari testületekről egy sor korabeli kiadvány és nagyszámú modern feldolgozás áll rendelkezésre. Ezek gondos áttekintésével a kutatási témát, az irattani vonatkozásokat szintén módszertani füzetben kívánjuk összefoglalni. A teljes kutatási periódusban fontos feladat volt az egyházi levéltárakban őrzött iratok elemzése. A Módszertani Osztály megalakulása óta — összlevéltári feladatként bekapcsolódott az egyházi levéltárak segédleteinek készítésébe, és a munka eredményei az Űj Magyar Központi Levéltár, illetve a Magyar Országos Levéltár kiadványai közt láttak napvilágot.

16 Hasonló gyakorlattal más hazai közgyűjteménynél is találkozunk,

17 és külföldi (német) példák is vannak arra, hogy a tartományi levéltárak saját kiadványaik mellett gondozzák a nem állami levéltárak segédleteit.

18 A legnagyobb vállalkozás kétségtelenül az egyházi levéltárak térképeinek feltárása és egy 16 kötetből álló katalógussorozat elkészítése volt, melynek megvalósulásához a Pro renovanda cultura Hungáriáé alapítvány is hozzájárult.

19 A munka során 42 intézményben 6304 tételbe sorolt, kb. 8000 térképet dolgoztunk fel, és összefoglalásként pedig „Térképgyűjtemények az egyházi levéltá26