Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Dóka Klára: Az irattani kutatásokról / 23–29. o.

köztünk. A munkát elsősorban az tette indokolttá, hogy a levéltárakban e szervektől nagy mennyiségű iratanyagot őriznek, melyek rendezéséhez, értékeléséhez — reményeink szerint — az egyes iratféleségek részletes leírása segítséget nyújt.

9 Az 533. számú pályázatnál vettük tervbe az egyesületek iratainak kutatását, ahol a témát szintén a polgári korszakra szűkítettük le. Kiindulási évnek 1852-t (az egyesületek első átfogó szabályozása) tekintettük, a kutatás felső határát pedig a második világháború jelentette. A vizsgált időszakban — Bősze Sándor eredményei nyomán

10 — az egyleteknek tíz típusát különíthetjük el (gazdasági, politikai, munkás-, szakmai, kulturális, segély-, társasági, közhasznú, sport, egyéb egyesületek). Az egyes szervezetek célja, működési köre, tagságának társadalmi összetétele rendkívül eltérő volt, de irataik nem mutatnak nagy változatosságot. Első részük a szervezet működésének alapdokumentuma. A keletkezés sorrendjében ide tartoznak az alakuló ülések jegyzőkönyvei, az alapszabályok, a vezetőség választásával kapcsolatos iratok, közgyűlések, választmányi ülések jegyzőkönyvei stb. Második csoportot képezi a levelezés, harmadikat pedig a tagok nyilvántartásai, a bevételeket és kiadásokat rögzítő főkönyvek, költségvetések, zárszámadások stb. alkotják. Fenti, csaknem minden szervezetre vonatkozó dokumentumokat néhány speciális iratféleség egészíti ki, pl. a vendégkönyvek, előadások, felolvasóülések anyagai, emlékkönyvek stb.

11 A vázolt kutatás eredményeit 1995-ben szintén módszertani füzetben kívánjuk közzétenni. Szintén az újabb témák közé tartozik a mezőgazdasági és ipari testületek iratainak vizsgálata. Mint ismeretes, a sajátos magyar fejlődés következtében a mezőgazdasági testületek csak a 19. század végétől erősödtek meg. A század közepéig a faluhatár használatának rendjét a jobbágy—földesúr viszony szigorúan szabályozta, és nem volt szükség újabb megkötésekre. A kapitalista fejlődés során a föld intenzívebb kihasználása érdekében feltörték a legelőket, kiirtották az erdőket, a szőlőkben pedig filoxéria pusztított. A mezőgazdasági testületek akkor jöttek létre, amikor a még rendelkezésre álló községi erdőket, legelőket, szőlőket védeni kellett. Az erdőbirtokossági társulatok létesítését az 1879. évi XXXI. törvény (erdőtörvény) tette lehetővé, mely a kor követelményeinek megfelelően az erdőigazgatást korszerűsítette. A községenként alakult társulatok azon terület felett rendelkeztek, mely a jobbágyfelszabadítás végrehajtása után a volt uradalmi erdőből a falunak jutott. Irataik négy fő csoportra oszthatók: a) a szakszerű erdőgazdálkodás dokumentumai; b) vagyonnyilvántartások; c) szervezeti alapdokumentumok (alapszabály, jegyzőkönyvek); d) állami és szakigazgatási rendelkezések.

12 A legelők felosztásának az 1894. évi XII. törvény próbált gátat szabni, mely módot adott arra, hogy a községek vagy közbirtokosok által használt területeken legeltetési társulatok alakuljanak, az 1913. évi X. törvény pedig már úgy intézkedett, hogy az eddig közös tulajdonban maradt legelőket egyáltalán nem lehet egyéni birtokosok tulajdonába adni, és azokon a legeltetési társulatok alakítása kötelező. Az alakulás módját, a szervezet működését a 7000/1914. FM számú rendelet szabályozta, amely mellékletében mintákat adott a legfontosabb iratok és nyilvántartások elkészítéséhez. A legfontosabb dokumentum itt is az alapszabály volt, melyben meghatározták a szervezet működését, a legelő nagyságát, eltartóképességét, minőségét. Ezt egészítette ki a legelő-rendtartás, de fontosak voltak a közgyűlési és választmányi jegyzőkönyvek, a területre vonatkozó nyilvántartások, pénzügyi iratok is. A hegyközségek megszervezését a 100 holdnál nagyobb szőlőterületeken szintén az 1894. évi XII. törvény tette lehetővé. A szerveződések fő célja a fi25