Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon / 17–36. o.

rendházakkal együtt. A megtelepedésüket követő évben, az 1730. szeptember 4-én Nyírbátorban tartott diffinitoriális gyűlésen kijelölték az új miskolci kon­vent, akkor még rezidencia határait is. 6 A rendház építése A XVI. században szinte észrevétlenül reformátussá vált Miskolcon a mino­riták megtelepedése a katolikus restauráció idejére esik. A katolikus hit szem­szögéből szinte missziós területnek számító országrészen nem kevés egyházi és politikai küzdelem után vált csak lehetővé a szabadabb, intézményeiben is megjelenő katolikus hitélet. így volt ez Miskolcon is. Csak jelzésképpen em­lítjük, hogy a rend megtelepedésének idején körülbelül húsz katolikus család élt a Miskolctól a birtokjog és nem kis részben a vallás alapján elkülönülő, külön faluként, saját bíró alatt élő, de mégis Miskolc részét képező Mindszen­ten. 7 Magában a városban öt nemes és négy nem nemes származású katolikus család lakott. 8 Ezek alapján érthető az az ellenállás, amit a protestáns nemesek fejtettek ki a minoriták megtelepedése ellen. A katolikus restauráció szempontjából nagyon fontos volt, hogy III. Ká­roly magyar király az 1723 :LXX. törvénycikkely végrehajtása végett a Hely­tartótanács kebelén belül felállított egy bizottságot, mely működése során ki­vizsgálta az egyházi javak, épületek és alapítványok pusztulásának okait, s erről véleménnyel ellátott felterjesztést nyújtott be a Helytartótanácshoz. A fenti törvénycikkely volt a minoriták megtelepedési kérelmének jogi alapja, s a fenti bizottság segítette a minoriták ügyét. A minorita rend később meg­épített templomának és rendházának helyén ugyanis a középkorban templom állott a boldogságos Szűz tiszteletére szentelve, melyre jó bizonyíték az az 1609. február 2-án kelt jegyzőkönyvi bejegyzés, mely szerint Budai Jánosnak a ta­nács házhelyet adott a Boldogasszony mellett az Egyház szeren, 9 amit ugyan a törökök leromboltak, de aminek a romjai még 1713-ban is álltak. 10 Erről a templomról Kelemen Didák, a rend akkori rendfőnöke azt állította, hogy az a rend tulajdona volt, s így most is az. Az elmondottakról a következőket írta Kelemen Didák a letelepedésért és a terület megszerzéséért Borsod vármegyének a Helytartótanácshoz való fel­terjesztés végett benyújtott kérvényében 1725. május 11-én: „Nemes egyetem, legkegyelmesebb patrónus urak. Megértve azt, hogy a legkegyelmesebb csá­szári fenség, legkegyelmesebb urunk apostoli kegyességéből, buzgóságából és királyi tisztségéből, amit ezen Mária országa iránt visel, elrendelte Isten ösz­szes egyházának, javainak, egykori alapítói kegyes adományainak és az elpusz­tultak pusztulásának megvizsgálását, amiért is a nemes vármegyéktől a leg­felsőbb királyi Helytartótanács kéri felterjeszteni a valós jelentést azzal, hogy, ahogy hinni lehet, az alapítók kegyes szándékainak eleget tehessünk, az el­pusztult egyházakat helyre állíthassuk, hovatartozásukat elismertessük, s hogy a helyreállítottakat az eredeti isteni tiszteletre alkalmaztassuk és az alapítók fogadalmát beteljesíthessük. Volt egykor, amint azt romjaiból is láthatjuk, egy elég tágas, a boldogságos Szűznek szentelt egyház ezen Miskolc mezővárosá­ban, mely, amint azt ezen mezőváros kiváltságlevele mondja, szent rendünké volt, de az idők jogtipró zivatalában ezen javadalmunktól megfosztattunk, az alapítók kegyes szándékait megvetéssel illették, sőt ezen megszentelt hely az egyháztól elvétetve a hitetlen zsidók által vásári helyként napjainkban is az istenszülő Szűz tiszteletének megvetésével profanáltatik. Nehogy Isten méltó haragja ezen Mária országa ellen felgerjedjen, kérjük, hogy ezen vármegyéhez benyújtott, a már említett egyházról való kegyes felterjesztendő jelentést és a nekünk kegyesen járó jóváírás iránti kérelmünket említett vármegye felter­18

Next

/
Thumbnails
Contents