Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon / 17–36. o.

jeszteni méltóztasson, hogy ezen birtokainkat visszakaphassuk. Hogy pedig a dolgok mibenléte a nemes egyetem előtt is világosabban álljon, a legkegyelmesebben kérjük ezen említett mezőváros kiváltságleveleinek megtekintését, s magunkat legkegyelmesebb figyelmükbe ajánljuk. A nemes egyetem legalázatosabb szolgája, Kelemen Didák

11 káplán a teljes magyar konventuális rendtartománnyal egyetemben."

12 A vármegye a minoriták kérelmét továbbította a Helytartótanácshoz és csatolta hozzá a miskolci református nemesek tiltakozását is. Az ügyet a Helytartótanács a király elé terjesztette, aki 1725. július 18-án kelt leiratában a református nemesek tiltakozását elvetette

13 és elrendelte az alapítvány és az egyházi épületek kivizsgálását. Ennek a leiratnak nyomára jutni nem tudtam, ám valószínű, hogy az 1725. december 3-án kelt leiratban említett (1725.) május 12-én kelt levéllel lesz azonos, amit a minoriták azon év július 8-án vettek kézhez.

14 A fenti rendelkezéssel a református nemesek nem értettek egyet, s ahelyett, hogy a rendelkezés végrehajtását megkezdték volna, 1725. szeptember 8-án újabb felterjesztést nyújtottak be, melyre a Helytartótanács 1725. november 10-én kelt leiratában válaszolt. Magát a felterjesztést a levéltárban nem lehet fellelni, de arról a leiratból kielégítő tudomást szerezhetünk, mely leirat a következőképpen szól: „Méltóságos, főtisztelendő, tekintetes, nagyságos, nemzetes és vitézlő, nekünk tekintetre méltó urak. Nagyságos uraságtok múlt szeptember 8-án kelt levelére, melyben a helvét hitűek és ezen vármegye nemesei ő szent fensége vallási ügyekben kiadott parancsára és rendelkezésére panaszlanak és magukat azzal szembe helyezik, s a páter minoriták leomlott miskolci egyháza felépítésének ellentmondanak, s ezt ezen királyi Helytartótanácsnak panaszosan felterjesztették, most újólag ezen Királyi Helytartótanács jóakarólag megparancsolja, hogy igaz jelentést, s ne ellentmondást akarjanak kérésünk szerint felterjeszteni a pesti bizottság elé a határozathozatal előtt arról, ki, s milyen formában volt hajdan ezen egyház birtokában és használatában, és most ki bírja azt; katolikusok-e, vagy reformátusok-e? Kelt a Királyi Helytartótanácsnál Pozsonyban, 1725. október 10-én. Kész szolgálattal uraságtoknak gf. Pálffy János, b. Meskó Ádám, Paluskó János György."

15 Maguknak a minoritáknak pedig az 1725. december 3-án kelt leiratában a Helytartótanács meghagyta, hogy mielőtt ügyük végleges elintézést nyerne, kérjék ki az illetékes püspök hozzájárulását is. A leiratot a Helytartótanács a vármegyének címezte, és a következőképpen hangzik: „Méltóságos, főtisztelendő, tekintetes, nagyságos, nemzetes és vitézlő, nekünk tekintetre méltó urak. A minorita atyák kérvényét a miskolci leomlott egyház tárgyában tekintetes uraságtok felterjesztésében és szándékaiban vettük, legszentebb fenségének, nekünk legkegyelmesebb urunknak átadtuk, és az előzményekből, a folyó év május 12-én és a most múlt november 10-én tekintetes uraságtoknak írt levelekből azok folyományát ezen királyi tanács alaposan megértette, s ezért a kánoni jog alapján, ahova ezen ügy tartozik, még mielőtt ezen szerzetes rendből nevezett helyen családot megtelepedni engednénk, kéressen ki a megyés püspök egyetértése, nehogy az efféle átruházás a helybéli plébánosnak vagy a tapolcai apátságnak ezen Miskolc mezővárosában bírt lelki hatalmát sértse, vagy a szomszédos káptalannak vagy más, a környéken kolduló szerzetnek ártalmára legyen, hiszen az 1715 :CII. törvénycikkely szerint a jövőben nem kívánatos az ország szüksége és őfensége engedélye nélkül ezen szerzetesek házának és gyülekezetének gyarapítása, ahogy ezzel egyetérteni látszik. Ezért, hogy ezen Királyi Helytartótanács az említett szerzetesek mondott kérvényét minnél hathatósabban' terjeszthesse és ajánlhassa őfenségéhez, ezennel parancsoljuk tekintélyes uraságtoknak, hogy amikor ezen szerzetesek saját 19