Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Dóka Klára: Az irattani kutatásokról / 23–29. o.

Tágabb értelemben itt említhetjük meg a levéltár- és iratismertetéseket, forráselemzéseket is. A vázolt kutatásokra „Újkori és legújabbkori irattan

5

' címen két ízben kaptunk OTKA támogatást. Bár a megítélt összeg közel sem volt elegendő valamennyi feladat elvégzéséhez, mégis jelentős szakmai sikernek értékelhetjük, hogy a történészekből álló szakmai zsűri, elismerte a külső szemlélő számára kissé elvont, elméleti munka színvonalát. * * * Az T/a. 1140. számú téma futamideje az 1988—1991-es években, az T/3. 533. számúé pedig 1991—1994 között telt el. Mivel voltak olyan témák, melyek mindkét periódusban szerepeltek, ezért a hét év főbb eredményeit — a részletek mellőzésével — együtt ismertetjük. Elsőként igen fontos kérdéskörrel, a tanácsi nyilvántartásokkal foglalkoztunk. A tanácsi iratanyag — mint ismeretes — fontos dokumentuma az 1950— 1989 közti időszak történetének, és rendezése, feldolgozása még sokáig problémát fog okozni a területi levéltárakban. Az iratanyagnak sajátos részét képezik a nyilvántartások, hiszen napjainkban a korszerű feldolgozási technika miatt minden statisztikai jellegű forrás felértékelődik. A nyilvántartások vezetését és adatait a jogszabályok részletesen előírták, megőrzésükről azonban nem intézkedtek. Az elkallódás veszélye azért is fennállt, mert legtöbbjüket nem iktatták, az 1984 után bevezetettek nem is szerepeltek a tanácsi irattári tervben. A munka elsődleges segédanyaga a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának 8002/1987. <TK. 9.) MT TH számú utasítása volt, melynek melléklete tartalmazta az akkor hatályos tanácsi nyilvántartásokat, megjelölve a vonatkozó jogszabályt. A kutatás során ezt vetettük össze a levéltári és a még iratárban található iratanyaggal, és a nyilvántartásokat történeti értékük szempontjából három csoportra osztottuk: a) érdemi adatokat nem tartalmaznak, selejtezhetők; b) adataik fontosak ugyan, de elméletileg másutt is megtalálhatók, megőrzésük mérlegelendő; c) mindenképpen megőrzendők, történeti értékűek.

6 A munka befejeztével részletes listákat tartalmazó módszertani füzet készült, mely hasznos segédlet a tanácsi iratanyagot őrző levéltárak munkájában napjainkban is.

7 Második témánk a polgári kori jogszolgáltatási szervek iratainak vizsgálata volt. Kiindulásnak az elsőfolyamodású bíróságokról szóló 1871. évi XXXI. törvény kiadását tekintettük, záróévnek pedig a szervezet 1949-ben bekövetkezett átalakítását. A módszertani füzetek 11. számaként megjelent kutatási összefoglaló részletesen leírja a tárgyalt időszakban a bíróságok szervezetét, utal mindazon jogszabályokra, melyek az egyes hatásköröket és magát az ügymenetet meghatározták. Külön foglalkozik az ügyészi szervezettel, a büntetésvégrehajtó intézetekkel és a közjegyzői intézménnyel. A kötet fő része szócikkek gyűjteménye, ahol a szerző ábécé rendben sorolja fel a jogszolgáltatási szerveknél előforduló iratfajtákat, pontosan megjelölve az I. M. rendeletet, mely készítésüket előírta. Végül részletes irányelveket tesz közzé az iratok értékeléséhez, sőt a selejtezhetőség tényét az egyes szócikkek esetében is megjegyzi.

8 Míg a jogszolgáltatási iratok esetében a fondképzők jól körülhatárolható csoportjával kellett foglalkoznunk, sokkal problematikusabb volt a pénzügyigazgatási iratok vizsgálata. Itt a polgári kori területi szervekre szűkítettük le a kérdést: a kerületi, majd 1889-től a vármegyei pénzügyigazgatóságok, a melléjük rendelt számvevőségek, a városi és járási adóhivatalok irataival foglal24