Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Zalai történeti tanulmányok 1994. Zalai gyűjtemény 35. Zalaegerszeg, 1994 / 95–98. o.

Zalai történeti tanulmányok 1994 Zalai Gyűjtemény 35. (Szerk. Bilkei Irén) Zalaegerszeg, 1994. 306 p. Az 1974-ben útjára indított kiadványsorozat legújabb, Bilkei Irén szerkesztette kötetét az elmúlt év őszén vehettük kézbe a Zalai Nyomda Rt. jóvoltából. Az összesen tíz történeti tanulmányt tartalmazó kötet megítélésem szerint tükrözi a zalai történetírás helyzetét, a kutatók közelmúltbeli érdeklődését. Holub József kezdeményezésének, hatalmas életművének mintha nem lenne folytatása. A helytörténetírással foglalkozók figyelme elsősorban a XVIII—

XIX. századi politika-, művelődés- és társadalomtörténet irányába fordult az elmúlt évtizedekben. Ezen belül is kiemelt helyen áll a reformkor és szabadságharc korának politika- és hadtörténete, melynek megismertetéséért íróként, szerkesztőként, tudományszervezőként eddig Molnár András tette a legtöbbet. A Zalai Gyűjtemény 35. kötetében olvasható tanulmányok többsége a későfeudális kori Zala Vármegye történetének egy-egy fontos részkérdését tárgyalja. Az 1526 utáni korszakot csupán egy, a XX. századot pedig két tanulmány képviseli. Bilkei Irén Okleveles adatok az ákosházi Sárkány család XVI. századi történetéhez című írásában a Sárkány család leszármazásának, társadalmi kapcsolatainak, politikai karrierjének bemutatásával járul hozzá a zalai köznemesség XVI. századi társadalomtörténetéhez. A szerző kiváló érzékkel választotta ki azt a családot, amely érvényesülése érdekében a karrierlehetőségek szinte mindegyikét jól kihasználta. S azt a forrásanyagot, amellyel nyomon követhető a XV. században felemelkedett jómódú köznemes família sorsának alakulása a XVI. században. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy a vármegye, esetenként pedig egy-egy főúr szolgálatába szegődő, ügyvédként vagy gazdálkodóként tevékenykedő családtagok együttesen hozzájárultak a család társadalmi státuszának megőrzéséhez, sőt még szerény birtokgyarapításra is módjuk nyílt. A genealógiai táblával, térképpel, forrásközléssel kiegészített tanulmány olvastán kíváncsiak lennénk a család XVII. századi történetére. S érdeklődéssel olvasnánk bővebben a XV. századi előzményekről is. Németh László a török uralom utáni újjáépítés zalai társadalmának átalakulásába enged bepillantást. A Magyar—Zsidó Oklevéltár VII. (1963) kötetének forrásközléséből kiindulva az országos zsidóösszeírások (1728, 1735, 1743, 1746) elemzése alapján mutatja be a zsidóság megtelepülésének kezdeti szakaszát (Zsidók Zalában a XVIII. század első felében). A Rohoncról érkező, s kezdetben a népesebb mezővárosokban lábukat megvető kereskedő, regálébérlő, pálinkafőző zsidók száma 1728—1746 között kb. 3—4-szeresére, az általuk lakott helységek száma ugyancsak 4-szeresére (7-ről 27-re) emelkedett. Az áttelepülők viszonylagos kis számuk ellenére — a görögökkel együtt — meghatározó szerepet játszottak a megye gazdasági életében, a kereskedelmi és hitelviszonyok 95