Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Zalai történeti tanulmányok 1994. Zalai gyűjtemény 35. Zalaegerszeg, 1994 / 95–98. o.

alakításában. A zsidóság rétegződésének plasztikus ábrázolása azt is sejtetni engedi, hogy a megtelepedők mindegyikében nem kell tőkeerős vállalkozót keresnünk — azok a zsidóság felső rétegét tették ki. A szerző, nem tudni miért, de nem használta ki a kínálkozó alkalmat: a zsidóság útját érdemes lett volna tágabb időkeretben, a görög kereskedők eltűnéséig, háttérbe szorulásáig végig követni. Az egyes nemesi családok, uradalmak levéltárai, a vármegyei levéltár különböző állagai anyagának kutatása révén a zsidóság pénzügyeiről alaposabban informálódhatott volna. Deák Gáborné tanulmánya nyitja a XIX. századi politikatörténeti blokkot (Adatok Deák Antal politikai pályafutásához). A szerző a szakirodalom s a rendelkezésre álló levéltári forrásanyag egy részét hasznosítva vázolja fel Deák Ferenc bátyjának politikusi pályáját. Deák Antal (1789—1842) és öccse között nemzedéknyi korkülönbség volt — ő még a hagyományos nemesi nacionalizmust képviselte, a liberalizmus eszmevilága csak megérintette, igazán mély hatást azonban nem gyakorolt rá. Ennek ellenére jelentős szerepe volt a politikai közélet alakításában, a liberális ellenzék színrelépésének előkészítésében. Zala Vármegye főszolgabírójaként, alispánjaként (1828—1831) és országgyűlési követeként (1825-ben, 1830-ban és 1832-ben) óriási tekintélyre tett szert, melyet mindenkor a közjó érdekében használt fel. Szuverén személyiséget ismerünk meg benne, akit mindenkor „tiszta lelkiismeret és önnön meggyőződése" vezetett. A csoportérdekektől független politizálás hátterében anyagi függetlensége húzódott meg — erre jó lett volna legalább utalásszerűén kitérni. Deák Antal példájának van mához szóló üzenete is. Azon kevesek közé tartozott, akik az 1830-as években nemcsak felismerték, hogy a politikában korszakváltás következett be, hanem a maguk számára levonták a tanulságokat, s elegánsan visszavonultak a nagypolitika színteréről. A férfiú, akinek jelentőségét elhomályosította Deák Ferenc ragyogó pályája, megérdemelne egy alapos életrajzi monográfiát! Turbuly Éva igen alapos levéltári kutatásokat végzett annak érdekében, hogy tisztázza a Deák család leszármazását (A Deák család felemelkedése a megyei hivatalvállaló nemességbe). Deák Ferenc és Antal ősei, Deák Péter és Mihály — Nádasdy Ferenc főúri közbenjárásával — 1665-ben szerzett nemesi armalist, majd röviddel később birtokot a Zala megyei Zsitkócon, s ezzel a curialista nemesek közé emelkedett. Leszármazottaik vármegyei hivatalt viseltek, takarékos életvitellel és jó házassági politikával ügyesen gyarapították birtokaikat. Néhány nemzedék múltán a jómódú birtokos köznemesek között tartották őket számon. A Degré Alajos által megkezdett hivataltörténeti kutatásokat jól kiegészíti e tanulmány, melyet a Deák-kutatás sem kerülhet meg a jövőben. Sajnos, a számítógépes szerkesztésű genealógiai tábla hibás, ezért nem árt adatait a szerző szöveges leírásával összevetni. Deák Antal országgyűlési követ lemondását (1833) követően egy új nemzedék lépett fel a zalai közéletben: a szabadelvű ellenzék vezére, Deák Ferenc a bátyja mandátumát vette át, mögéje pedig nemzedéke legjobbjai sorakoztak fel — így Csertán Sándor, Csány László, Csillagh Lajos és mások. Molnár András, aki már eddig is sokat tett a zalai politikai viszonyok alaposabb megismertetéséért, ezúttal a reformkor végén a vármegye élére helyezett adminisztrátor bizalmas jelentéseit és 1877-ben írt német nyelvű emlékiratainak Zalára vonatkozó részét tette közzé. Gróf Festetics Leóról (1800— 1884), a mérsékelten konzervatív politikusról van szó, aki 1845—1848 között volt a megye főispánhelyettese. (Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében). A most közzétett forrásokból a történések új olvasatát ismerjük meg, s ezzel teljesebbé és pontosabbá válik a reformkori zalai politi96