Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Gergely Jenő: Beke Margit: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919–1944 között. München, Budapest, 1992 / 89–94. o.

össze heten vettek részt) ugyanis nem nyomtatták ki, hanem gépelt példányokban küldték el a tagoknak, ha egyáltalán elküldték. Amikor örömmel vettük kézbe Beké Margit újabb impozáns publikációját, felmerülhetett a kérdés: a prímási levéltáros bizonyára vállalkozott arra, hogy kellő forráskritikával összevesse a konferenciákról felvett eredeti, kvázi archív jegyzőkönyveket a közismert nyomtatott példányokkal. Sajnos sem a bevezető tanulmány, sem más melléklet erről nem ad információt. Holott pl. az 1921. február 10-i konferencia nyomtatott jegyzőkönyve és a gépelt változat között jelentős eltérés van. Ugyanis Csernoch bíboros napirend előtti megjegyzéseit, amelyek a készülő királypuccsra vonatkoztak, mellőzték a nyomtatott példányból. (Ez egyértelmű, mert már a tördelt korrektúrából húzatta ki a prímás az inkriminált részt.) A politikai pikantéria ezt indokolhatta, de a forráspublikáció nem. Egy másik eltérés ugyancsak politikai okokkal állt kapcsolatba. Az 1941. október 8-i konferenciára — Észak-Erdély visszatérését követően — meghívást kaptak az ottani román görög katolikus főpásztorok is. A tanácskozásban kellemetlen vita bontakozott ki arról, hogy mennyiben van joghatósága a magyar prímásnak a gyulafehérvár-fogarasi érseki tartomány felett. Serédi álláspontja világos és precíz volt: a mindenkori magyar impérium alá tartozó egyházmegyék vonatkozásában áll a primácia. A románok ezt nem ismerték el. „Hossu Gyula püspök bejelenti, hogy alkalmat fog keresni álláspontjuk és bizonyítékaik írásbeli közlésére" — olvasható a jegyzőkönyvben. (II. 293. p.) Ezt a 7 oldalas memorandumot, amit a románok a jegyzőkönyvhöz csatolás kérése mellett pár héten belül Serédinek megküldték, a jegyzőkönyvhöz csatolták is. (Nekünk 1984-ben nem hagyták közölni, tekintettel a románok érzékenységére.) 1992-ben, amikor a szerkesztő több, ehhez képest kevésbé fontos jegyzőkönyvi mellékletet is közölt, vajon miért nem tartotta erre érdemesnek ezt a dokumentumot? Vegyük sorra ezek után a mellékleteket, amelyek kétségkívül Beké Margit kiváló munkáját dicsérik, és jól segítenek a gazdag anyagban való tájékozódásban A második kötet végén, az utolsó konferencia után a 430—462. oldalak között — külön fejléc, fejezet vagy egyéb főcím nélkül — egy sor dokumentum következik. Ezek a Prímási Levéltárból származó iratok mintegy pótlásai az 1944. március utáni jegyzőkönyvhiánynak, hiszen nagyobb részükben Serédi körlevélszerűen tájékoztatja a grémium tagjait fontos politikai kérdésekről, sőt esetenként levéli felhatalmazást is kér lépéseihez. Itt olvasható a korszakból az egyetlen — egyébként már sokszor publikált — közös pásztorlevél, amelyet 1944. június 29-én kelteztek és közismerten ez lett volna hivatva a deportálások elleni tiltakozásul. (Persze az is kérdés lehet egy teljességre törekvő dokumentumkötetnél, hogy akkor miért nem teszik közzé valamennyi közös pásztorlevelet, amely eme konferenciákból keletkezett?) Végül valóban a Mellékletekre (463—520. p.) térve azok impozáns információs bőséget kínálnak a püspöki konferenciákkal kapcsolatban. Beké Margit elsőként sorolja fel a szakirodalomban a püspöki tanácskozásokat kronológiai rendben, eszerint az első 1608. augusztus 28-án volt. A tanácskozás legtöbb esetben napra pontos dátuma mellett feltünteti a tanácskozás elnökét és helyét. Ezt esetenként bántó sajtóhibák zavarják meg. így fordulhatott elő, hogy éppen a közölt jegyzőkönyvekkel kapcsolatban került zavaró hiba a püspöki konferenciák elnökeinek felsorolásába. A zavar abból adódott, hogy Csernoch hercegprímás 1918 őszén hosszasan beteg volt, és így az 1918. november 20-i, őszi konferencián a kialakult szokásjog szerint a hivatalban idősebb érsek — ekkor Szmrecsányi Lajos egri érsek — helyettesítette, tehát ő elnökölt. A hercegprímás felgyógyulásával az 1919. január 28-i konferencián már Csernoch el92