Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Gergely Jenő: Beke Margit: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919–1944 között. München, Budapest, 1992 / 89–94. o.

nököl (1. I. 33. p.) és ezt követően minden alkalommal 1925. március 17-ig. Ekkor ismét Szmrecsányi helyettesítette, mert a bíboros a chicagói eucharisztikus világkongresszuson vett részt. Az 1927. tavaszi konferencián ismét Szmrecsányi helyettesítette a súlyosan beteg prímást, ősszel pedig már a vakancia okán elnökölt. A következő melléklet „A püspöki kar tanácskozásainak résztvevői" címet kapta, és bizony első ránézésre igencsak bonyolultra sikeredett. Bár a megjegyzések között a szerző világos eligazítást ad a táblázat összeállításának szempontjairól, annak tördelése mégis zavaró és nehézkessé teszi használatát. Pedig hatalmas munka fekszik benne, hiszen 1608-tól 1944-ig gyakorlatilag valamennyi, a magyar katolikus egyház részének tekintendő egyházmegye ordinariusának neve, kormányzásának kezdő és befejező éve, valamint az egyházmegye alapításának éve szerepel benne. Így összegyűjtve ez a lista sem állt eddig a szakma rendelkezésére. (Bár néhány, nem mindig megbízható kézikönyv a szerzőnek e téren rendelkezésére állt.) A pannonhalmi főapátok mellőzésével nem értünk egyet, hiszen ők teljes jogú tagjai voltak a tanácskozásoknak. Memorandumok címszó alatt a mellékletben 1608 és 1936 közötti „memorandumokat" vagy ilyen jellegűnek aligha nevezhető dokumentumokat (pl. üdvözlő távirat) sorol fel a szerző. Ezek többsége a polgári kor előtt az uralkodóhoz vagy a pápához szólt, majd 1867 után főként a felelős minisztériumhoz, leginkább a VKM-hez. A felsorolás tartalmilag is próbál útmutatást adni. Beké Margit arról nem informál bennünket, hogy gyűjteménye teljesnek tudható-e be, avagy valamilyen szempont szerint ezeket kívánta említeni. Ugyanis korszakunkat tekintve pl. megemlíti az 1918. november 21-i üdvözlő táviratot Károlyi Mihályhoz. (Akinek nevénél ekkor tévesen szerepel a KE, azaz köztársasági elnök megjelölés. Ö ugyanis ekkor „csak" a november 16-án kikiáltott Magyar Népköztársaság miniszterelnöke volt, az államfői tisztet nem töltötték be. Ideiglenes köztársasági elnök 1919. január 11-én lett.) Ugyanitt sajtóhiba, hogy az 1920. szeptember 2. dátum után hiányzik a tárgy és a címzett. De nem világos az sem, hogy milyen logika szerint szerepel a felsorolásban az előbb említett, Károlyinak szóló üdvözlő távirat, és miért mellőzi a szerző Csernoch hercegprímástól „a magyar katolikus egyház nevében" ama írásos üdvözlés közlését, amit Horthy Miklós kormányzóvá választása alkalmából küldött a protestáns államfőnek. (I. 45. p.) A közös pásztorlevelek felsorolása 1840-nel kezdődik és tart 1944-ig. Ezek szerintünk is szerves részét képezik a püspöki konferenciák jegyzőkönyveinek, hiszen kiadásukat ott határozták el, megírásukkal ott bíztak meg valakit, és a szöveg végleges változatát is ott hagyták jóvá. (Ezek kiadása is megérne egy kötetet.) Szembetűnő, hogy a pásztorlevelek akkor sokasodtak meg, amikor az ordinariusok teljes súllyal kívántak szólni az egyház és a nemzet sorskérdéseiről a hívekhez és a papsághoz, így pl. a kultúrharc idején, az 1920-as évek elején vagy a háború alatt. Végezetül az 1919—1944 közötti jegyzőkönyvekhez készült mutatóról kell röviden szólnunk, ami tulajdonképpen tárgy- és névmutató. Kétségtelen, hogy annak struktúráját nem a szerző állította fel, hanem amint bevezető tanulmányában korrekten közli, Meszlényi Zoltán akkori prímási irodaigazgató állította össze az 1917—1935 közötti konferenciák tárgymutatóját, ami Esztergomban 1937-ben nyomtatásban is megjelent. (I. 22. p.) így Beké Margit az 1937— 1944 közötti évekre vonatkozóan egészítette ki Meszlényi könyvét, tehát a kötet függelékében szereplő mutatónak ez a része tekinthető a szerző munkájának. Korrekciók persze elkeltek volna itt is épp úgy, mint a jegyzőkönyvek ese93