Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: Gondolatok Manfred Pohl víziójának olvasása kapcsán / 75–77. o.

előteremtsék a hiányzó ellátmányt. Még a 70-es évek elején is ez volt a rend­szer. Hogy mennyire vált be, tőlük kellene megkérdezni. Ha az igazgatóban volt gazdasági menedzserséghez szükséges véna, jobban ment a levéltárnak, ha nem, rosszabbul. Egy biztos: Európának ebben a térségében Jugoszlávia azok közé tartozott, ahol a szóban forgó évtizedekben a legkevesebb levéltár­ismertetés, repertórium látott napvilágot. Éttől a régi ötlettől eltérően M. Pohl a levéltárat — mint említettem — a vállalati stratégia aktív részesévé kívánja tenni. Hogy hogyan? Elég csak idézni az új munkát meghatározó négy tartalmi-szellemi ismérvet és hat kritériumot. A tartalmi-szellemi ismérvek: „1. a történelem a vállalkozási kultúra alapja, 2. a történelmet aktívan és nem passzívan kell művelni, másképp mondva: a történelem az arculatformálás, valamint az információs- és kommuni­kációs rendszerek része, 3. a történetileg értékes anyagok kiválasztását és megőrzését minden levél­tárban a vállalat stratégiájának, a vállalat céljainak és szükségleteinek kell alárendelni, 4. a történeti események és összefüggések kutatásának jövőorientáltnak kell lennie." A hat kritérium: „1. anyagi ismérvek (pl. eredeti formában való megőrzés, mikrofiche, szala­gok tárolása, képlemezek), 2. technikai ismérvek (elektronikus adatfeldolgozás, visszakereső rendsze­rek, adat- és tudományos bankok), 3. költség- és haszonelemzés, ellenőrzés, 4. személyi ismérvek (üzemgazdászok, történészek, információkutatók), 5. menedzsment, marketing és szaktanácsadás, 6. szervezeti elhelyezkedés (pl. arculatformáló osztály, igazgatósági titkár­ság stb.)." Ezek mellett természetesen „a vállalat mindenkori szerkezetéből (pl. termelő vagy szolgáltató jellegű vállalat) adódó sajátosságokat is figyelembe kell venni." A továbbiakban is őt idézem: „Pontos elemzés mellett egy ilyen levéltár nem hagyományos archívum többé, hanem egy aktív, ahogy korábban említettem, más területekkel verseny­ben álló szolgáltató osztály, melynek állandóan új szolgáltatásokat kell kínál­nia, mint pl. a sajtó, reklám, közgazdasági vagy marketingosztálynak. Csak ezekkel a feltételekkel kész az üzletvezetés a további fejlődést támogatni. A történeti információk „célorientált ismeretként", mint a vállalat segédesz­közei állnak előtérben. Mint minden igénybevett információ esetén, itt is a leg­fontosabb alapelv: a pontos történeti információt adni megfelelő időben, meg­felelő helyen és megfelelő formában. Ebben az összefüggésben a történeti in­formáció gyorsasága központi szerepet játszik azért, hogy pl. egy döntési fo­lyamatba beépíthető legyen." A tervezett történeti információs központ szükségszerűen elektronikus adatfeldolgozásra épülne. Hogy honnan venné adatait? Legkönnyebben az ál­tala közölt rajz címszavaival jellemezhetjük: archivált írásos dokumentumok­ból; történeti dokumentációból, (könyvek, folyóiratok stb.); üzleti jelentések­ből; üzletpolitikai információkból; analízisekből; szakvéleményekből; szakér­tői szemlékből; kép- és hangarchívumból, amely televízió, videomagnó, mag­netofon, rádió, CD, film- és diavetítés céljaira technikai helyiségekkel is ren­delkezik (ezek a vállalat adatai), továbbá külső adatbankokból és tudományos adatbankokból. 76

Next

/
Thumbnails
Contents