Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Lenkefi Ferenc: Francia hadifoglyok Magyarországon, 1793–1795 / 35–49. o.

szén nem csak átvonulás közben, hanem a végleges elhelyezési pontokon is több alkalomról tesznek említést az iratváltások. Intézményes munkára fogásról egyik kategória esetében sem volt szó, legfeljebb vízhordás esetében vagy környezetük rendbentartása tekintetében. Az elhelyezés tekintetében természetes volt a tisztek és a közlegények másmás módon történő kezelése. Előbbieket csakis bérleti díj ellenében berendezett szobákban, tábornokok esetében kivétel nélkül egyedül, a többieket kettesével, vagy a lehető legkevesebb embert összezárva igyekeztek elszállásolni. Temesvárott kezdetben polgári házak is számításba jöttek, de később ezt mindenütt a várakon, jól őrizhető kaszárnyákon belül oldották meg. A közembereket és altiszteket a várakban általában lakhatóvá tett kazamatákban, a laktanyákban pedig nagyobb helyiségekben, tömegesen tartották. Fekvőhelyül számukra puszta szalma (lehetett kukoricáé is), vagy szalmazsák járt, a tiszteknek rendes fekvőalkalmatosság, térítés ellenében adott ágyneművel. Minden helyszínen biztosították egy-egy fogadós vagy markotányos, esetleg a prófosz alkalmazásával az ételen kívül többek között a borhoz jutást, ami gyakori kicsapongásokhoz vezetett: „ ... unter den Kriegsgefangenen die Trunkenheit so sehr in Schwang gehet, und hiedurch mehrere zu verschiedenen Ausschweifungen verleitet werden.. .

5J24 Egyéb árucikkek beszerzését a tisztek kezdetben megfelelő kísérettel a helybeli piacon oldhatták meg, később e célra legényeket jelöltek ki. A térítéskötelezettség vonatkozott az összes használati eszközre, úgymint a főzőedényekre, kincstári ruhadarabokra, berendezési tárgyak használatára, valamint a tűzifára, a világításra, gyógykezelésre stb. A főhatóságok gondjait fokozta az is, hogy a tiszteket tartó helyszínek nagy részében valamiféle szimpátiából vagy az ellenfélnek kijáró lovagiasságból, az ottani parancsnokok igyekeztek kedvében járni a legyőzöttnek. Ez természetesen csak abban az esetben állt fenn, ha megeflelő lojalitást, nézetazonosságot érzékeltek, vagy bizonyos szívességeket (tolmácsolás, információk adása, fegyelem fenntartása) próbáltak ily módon viszonozni. Ezek közé a kedvezmények közé tartozott a városbeli sétára engedés (Szeged, Eszék, Temesvár), mesteremberek: szabó, cipész stb. fogadása (Pozsony, Pest), fürdőbe járás (Buda, Slatenice), helyi notabilitások vagy konzumnők látogatásra engedése (Nagyvárad, Szeged, Eszék), konyhakert művelése (Temesvár), lovak megtartása (Szeged, Nagyvárad).

25 A világnézeti azonosság egészen sajátos módon is érvényesülhetett Eszék esetében, ahol Rosenberg vezérőrnagy, várparancsnok francia tiszteket egyoldalúan bizalmába fogadta, felfedve szabadkőműves voltát, kijelentve, hogy minden szabadkőműves (Maurer) jakobinus.

26 A mindennapi élethez hozzátartozott, s a tétlen elzártság könnyebb elviselését segíthette a lelkigondozás intézményesítése az ezt igénylő hadifoglyok körében. A francia emigráns lelkészek feladata egyáltalán nem volt könnyű, mivel a — főleg jakobinus érzületű — tisztek között szinte általános elutasításba ütköztek. Ennek ellenére az esztergomi és a kalocsai egyházmegye anyagi hozzájárulásának köszönhetően, leginkább a közfoglyok körében, tucatnyi pap hirdethette az igét. Alkalmazásuk nem titkoltan a hátországban megnyílt ideológiai front megerősítését is szolgálta, a fogolytartók érdekében.

27 A fogoly tisztikarban az elzártság körülményei között a magukkal hozott személyes ellentéteken túl fokozottan felszínre tört a jakobinus-royalista szembenállás. A világnézeti konfrontáció a papok elutasításán és bojkottálásán túl nagyrészt a forradalmi hadsereg felépítése során feltört — tehát nem a régi 43