Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Lenkefi Ferenc: Francia hadifoglyok Magyarországon, 1793–1795 / 35–49. o.

gonirungs Commission) vezetője, Zebro von Wachenburg alezredes és segítője Preminger hadbiztos erőteljes ajánlására a foglyok nyilvántartásaira az eddigieknél nagyobb gondot kellett fordítani. Nevezettek 1794. május 9-én hívták fel Barco figyelmét a fogolytartó helyszíneken havonta felveendő fogolylisták szükségességére. Ennek érdekében egy mintát is mellékeltek, hangsúlyozva, hogy a francia nevek felvételekor adódó torzításokat ki kell küszöbölni.

18 A szigorú számontartás kötelezettségét némileg enyhítette a Barcot ideiglenesen helyettesítő Kavanagh altábornagy 1794. november 22-i rendelkezése, mely szerint a havi összesítésekben csak változás esetén kellett a foglyok neveit megadni, egyébként elegendő volt az állomány szerinti adatfelvétel.

19 A december 6-án kiegészített parancs továbbra is kötelezőnek nyilvánította minden hadi év végével a név szerinti összesítéseket.

20 A foglyok egymás közti és családtagjaikkal, ül. ismerőseikkel történő levelezése a Haditanács és az érintett főhadparancsnokságok betekintési jogával mindkét irányban megengedett volt. Minden írást, tárgyküldeményt, beleértve a pénzátutalásokat is (az assignatákat, mivel nem ismerték el érvényes fizetőeszköznek, letétbe helyezték), kivétel nélkül engedélyeztetni kellett, amint Kavanagh 1794. június 14-i parancsa is meghagyta.

21 Ennek ellenére gyakran előfordult, hogy a főhadparancsnokságok nem feltétlenül veszélyes — bár ellenkezőjére is volt példa —, de közvetítők révén és más nem megengedett módon továbbított levelekre bukkantak. A küldeményforgalom ellenőrzése során a problematikusnak ítélt tárgyakat, könyveket és iratokat is kiszűrték. A hadifoglyok ellátása terén elfogadott elv volt, hogy a tiszti és legénységi állomány alanyi jogon megkapta rangjának megfelelő illetményét, de a császári-királyi békedíjazásnak megfelelően.

22 A fizetési kategóriák megállapításánál a fogságba eséskor kiállított ellenőrző lajstromok adatait vették alapul, elejét kívánván venni a gyakori reklamációknak. A gondos pénzkezelés azért is fontos volt, mert a fogoly tiszteknek mendenért fizetniük kellett, beleértve a természetbeni juttatásokat is. A legénységi állomány zsoldja nem lett volna elegendő létfenntartásukhoz, az ő ellátási és gyógykezelési költségeik a kincstárat terhelték, miként a közfoglyok tartózkodási helyeinek lakhatóvá és őrzésre alkalmassá tétele. A budai Főhadparancsnokság a hiányosságok ellenére nem mulasztotta el megjegyezni a francia foglyoknak császári-királyi sorstársaikhoz képest kedvezőbb helyzetét: „ihre Gefangenschaft im Vergleich mit der französischen Behandlung unserer Offiziers, die statt baaren Geld Assignaten und dafür doch nichts zu lében bekommen, eine ganze besondere Wohlthatt für sie seye". Az igazsághoz tartozik, hogy a francia hadsereg saját állományát is assignatákkal fizette.

23 3. A foglyok mindennapi élete A fogolytartó helyszínekre érkezést követően a helyi parancsnokságoknak kellett gondoskodniuk a franciák megfelelő elhelyezéséről, őrizetéről, ellátásáról, de teljesíthető különleges kívánságaikat is figyelembe vehették. Természetesen nem lehetett szó önálló problémakezelésről, ugyanis itt fokozottan érvényesültek a felsőbb szervek minden részletre kiterjedő előírásai. A fogoly tiszteket minden esetben más helyszíneken helyezték el, mint legényeiket, kivételt csak a tisztiszolgák képeztek, vagy kórházi ápolás esetén a kényszerűségből alkalmazott fogoly személyzet. Az elkülönítési szándék még hangsúlyozottabb volt ott, ahol alkalmak adódhattak a helyi lakossággal való kapcsolatfelvételre. Utóbbit sosem tudták teljes mértékben megakadályozni, hi42