Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Lenkefi Ferenc: Francia hadifoglyok Magyarországon, 1793–1795 / 35–49. o.

2. Az adminisztráció — a „hadifogoly-bürokrácia" A foglyok pontos nyilvántartása a katonai főhatóságok szempontjából mindvégig elsődleges fontosságú volt, s kiterjedt a foglyok magukkal hozott özvegyeire, gyerekeire és egyéb hozzátartozóira is. Hasonlóképpen nagy hangsúlyt fektettek a halotti kimutatások lelkiismeretes vezetésére s a különféle: a foglyok levelezésével, pénz- és fizetési ügyeivel, s esetleges küldeményeikkel kapcsolatos nyilvántartások, keresőlisták karbantartására. Annak ellenére, hogy az említett listák nem maradtak fenn hiánytalanul, s igazán megbízhatóak sem voltak, igen megnőtt jelentőségük a kezdetben részleges, majd lehetőség szerint teljes körű fogolycserék során. A névsorok felvételére először a fogságba esés színhelyén került sor, ezek az eredeti ellenőrző lajstromok (Haupt Revisions Listen) összehasonlítási alapjául szolgáltak a később, Magyarországon felvett résznyilvántartásoknak.

16 Az Udvari Haditanács már 1793. augusztus 17-én részletekbe menően szabályozta az adminisztráció irányelveit. Eszerint a hadifoglyokról naprakész rang- és állomány-nyilvántartásokat kellett vezetni, feltüntetve minden változást s a velük kapcsolatos költségeket. A fogságba esés színhelyéről hozott eredeti lajstromokban menet közben feltüntették a transzportok Összetételét, a betegség miatti visszamaradásokat, halál, vagy egyéb esemény okozta változásokat. Megérkezésük után létszámadataik mellett továbbra is fel kellett venni az ellátási és őrzési kiadásokat. A kísérő jegyzékek alapján újonnan összeállított állománytáblákat minden hó végén — az illetékes parancsnok és a hadbiztosság ellenjegyzésével, az átvétel dátumával, az ellátólistákkal (Verpflegs Listen) s az eredeti jegyzékek másolatával együtt — meg kellett küldeni a Haditanácsnak. Vonatkozott ez a menet közben hátramaradt foglyokra is, akikről az érintett főhadparancsnokságok, ill. a birodalmi toborzó igazgatóság (Reichswerbungs Direction), a katonai vagy civil kórházak, hadipénztárak, menetparancsnokok megjegyzéseivel hasonló kimutatásokat terjesztettek fel. Az elhaltak igazolásait (Todtenschein) ugyancsak mellékelték. Ha útközben egy transzport szétosztására a különböző rendeltetési hely miatt sor került, ennek is nyoma kellett maradjon a résznyilvántartásokban (Abtheilige Listen).

17 Az országon belüli fogolykontingensek szétosztása a magyarországi Főhadparancsnokság instrukcióinak megfelelően a budai főhadbiztos, Lieblein irányításával történt, a pesti hadbiztosok, Kalliwoda és Wachter közreműködésével. Ezek a menetlevelek (Marche Designation) és behajózási kimutatások (Embarquirungs Entwurf) csupán a foglyok és a kíséret létszámát közölték, feltüntetve az útiköltségeket s megszabva a betartandó óvintézkedéseket. A név szerinti adatközlés a fogolycserék eljövetelével vált igazán fontossá, valamint meghatározott személyekre vonatkozó ügyekben volt elengedhetetlen. Előbbi esetben a cserére induló, kezdetben nem harcolónak minősülő állományt, később az egészségügyi okok miatt elbocsátható foglyokat, ill. a név szerint kikért tiszteket sorolták fel. Utóbbi kategóriába tartoznak a levelezéssel, küldeményekkel, halotti kimutatásokkal kapcsolatos ügyek. Ezek alapján volt összeállítható egy bár nem teljes, de jól használható fogolynévsor, kiegészítve az egyedi (fegyelemsértés^ családi, anyagi) ügyeket tárgyaló aktákban szereplő személyek neveivel. A tiszti hadifoglyok anonimitásának feloldásához jelentős segítséget nyújtanak az egyáltalán nem zökkenőmentesen begyűjtött kötelező — a fogságban a lojalitást megkövetelő — nyilatkozatok (Revers) igazoló névsorai, valamint a különféle petíciók és levelek aláírásai. A fogolycserék lehetőségének előrevetülésével, ill. majdani megindulásukra felkészülve, a felső-rajnai hadsereg mellett működő fogolycsere-bizottság (Ran41