Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Diószegi István: Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt, 1883–1895 / 3–20. o.

nya) miatt a közvetlen ügyintézés nem is lehetséges, a levelezés a hadkiegészítő parancsnokságok közbeiktatásával mégis magyar nyelven történjék.

48 A magyar nyelv használatát szorgalmazó delegációs határozatnak kétségkívül megvolt a törvényben lefektetett alapja. Már a magyar nyelvről szóló 1840. évi VI. törvénycikk kilencedik paragrafusa úgy intézkedett, hogy a magyar ezredeknek a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven kell levelezniök.

49 A határozatnak az a része, amely az úgynevezett magyar ezredeken túl is előírta a magyar nyelv levelezési használatát, az 1868. évi XLIV. törvénycikk első paragrafusán alapult, amely a magyar nyelvet Magyarország államnyelvévé nyilvánította.

50 A hadseregen belüli német nyelvhasználat, és a német nyelv használata egyáltalán, viszont korántsem volt így törvényekkel alábástyázva. Még szűkebb osztrák viszonylatban sem, hiszen az 1867. évi állami alaptörvény 19. cikkelyének második bekezdése csupán az összes országosan használt nyelvek egyenjogúságát ismerte el, de a német nyelvet nem részesítette semmiféle előnyben.

51 Az osztrák liberálisok ugyan hajlottak arra, hogy a törvényt úgy értelmezzék, hogy a német mégiscsak államnyelv, illetve, hogy a szokásjog alapján annak nyilvánítsák, de törekvéseik nem jártak sikerrel.

52 A közös intézmények nyelvhasználata tekintetében méginkább joghézag mutakozott, mert erről sem az 1867. évi XII. törvénycikk, sem az állami alaptörvény nem intézkedett. Minden bizonnyal azért nem, mert a német nyelvhasználat magától értetődő volt, olyannyira, hogy osztrák részről még azt is természetesnek vették, hogy a megalakuló magyar honvédség szolgálati nyelve német legyen.

53 A kiegyezési törvény 11. paragrafusát, amely a hadsereg vezérletét, vezényletét és belszervezetét az uralkodó által intézendőnek ismerte el, lehetett ugyan úgy értelmezni, hogy a szolgálati nyelv meghatározása is uralkodói hatáskör, de ez a hadsereg és más közegek közötti érintkezésre már nem vonatkozott magától érthetődően. A magyar delegáció határozatát így a jogszabályokra hivatkozva nehezen lehetett opponálni. A lecke mindenesetre fel volt adva, és dönteni kellett a magyar delegáció és a közös hadügyminiszter közötti vitában, vagyis abban, hogy a magyar nyelvhasználat kötelme a magyar ezredekre és a hadkiegészítő parancsnokságokra korlátozódjék, avagy a közös hadsereg minden hatóságára kiterjedjen. A döntés, vagy legalábbis a döntés megkísérlésének fóruma csakis a közös minisztertanács lehetett. A kérdést 1893. március 28-án tárgyalták, azon az ülésen, amelyen a hadsereg fejlesztésére kilátásba helyezett 94 millió forintot jóváhagyták.

54 Jóllehet a jegyzőkönyv nem jelzi külön a tanácskozás tárgyát, a beható és hosszadalmas vita felért egy önálló napirendi ponttal. A vitázó felek rendkívül érdekes módon csoportosultak. Hogy a választóvonal az osztrák és a magyar kormány között húzódott, abban még nem volt semmi meglepő; ugyanez volt a felállás a közös hadsereg elnevezése kapcsán lefolyt vitában. A „közösek" viszont megoszlottak: az uralkodó és a vezérkari főnök az osztrák kormány álláspontját vallotta, a közös külügyminiszter és a közös hadügyminiszter viszont a magyar kormány nézeteit tette magáévá. Az is érdekesség, hogy ebben az alapjában véve közjogi természetű vitában nem a közjogi argumentumok álltak előtérben. Az uralkodó érzékeltette ugyan, hogy a magyar delegációs határozatnak csupán az 1840. VI. törvénycikken alapuló részét tartja jogszerűnek, és Taaffe is utalt arra, hogy az egész ügyet a korona hatáskörébe tartozónak véli, majd mégegyszer előrukkolt azzal, hogy a hadsereg szolgálati nyelvébe a levelezés nyelve is beleértendő — de a közjogi érvek tára ezzel ki is merült. A magyar delegációs határozat opponálói, mert ők vitték a szót, úgy tűnik sokkal hasznosabbnak vélték, hogy politikai érvekkel és katonai célszerűséget előtérbe állító argumentumokkal hozakodjanak elő. A politikai érvek sorában elhangzott, hogy ha a magyar delegáció határozata ér15