Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Diószegi István: Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt, 1883–1895 / 3–20. o.

politikai tekintetben is kívánatos, mert az „und" kötőszó közbeiktatása azt fe­jezi ki, hogy a közös hadsereg egyúttal magyar hadsereg is. Ez az argumen­tum kétségkívül megállta a helyét, a közös hadsereg elnevezésében végbement változás azonban korántsem pótolta a magyar állami szuverenitás egyéb att­ribútumait, amelyek az osztrák—magyar közjogi viszony természetéből adódóan továbbra is hiányoztak. Márpedig magyar részről éppen ezeknek az attribútu­moknak a fokozatos visszaszerzéséről volt szó, a közös hadsereg elnevezésének megváltoztatásánál elért siker ezért nem végpont, hanem csak egyik lépcsőfok lehetett. Az Ausztriához fűződő politikai érdekszálakat persze magyar részről sem akarták teljesen elszakítani, ezért amire törekedtek, az nem annyira a va­lódi szuverenitás volt, mint inkább a szuverenitás látszata. Ebben a vonatko­zásban különös jelentőségre tett szert a közös intézmények és a magyar állam különböző szervei közötti érintkezés nyelve. A magyar álláspont persze a magyar nyelvhasználat követelése tekinteté­ben korántsem volt következetes, és bizonyos kialakított gyakorlatot a dualiz­mus fennállásának egész időszaka alatt nem bolygatott. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a közös minisztertanácson magyarul szólaljon meg, és azt is ter­mészetesnek vették, hogy a magyar minisztertanács, amennyiben azon az ural­kodó elnököl, németül folyjék. A magyar nyelvhasználat kívánalma a kilenc­venes évek kezdetétől mindazonáltal erőteljesen felmerült, és a magyar kor­mány ennek az igénynek különböző alkalmakkor kifejezést adott. Szapáry ma­gyar miniszterelnök a közös külügyminiszterhez intézett levelében 1892 őszén nehezményezte, hogy az uralkodó a delegáció összehívását elrendelő leiratá­ban nem a magyart, hanem a németet használta. 45 Az 1895-től kormányon lévő Bánffy Dezső pedig egyszerűen áttért a közös külügyminiszterrel történő ma­gyar nyelvű levelezésre, igaz, a német fordítást is a magyar eredetihez csatolta, így például 1897-ben magyar nyelvű levélben kifogásolta, hogy a velencei egészségügyi konferencián Bosznia-Hercegovina is képviseltette magát. 46 A közös intézmények közül méreteiben a közös hadsereg volt a legjelen­tősebb, és egyúttal olyan, amellyel a magyar állam közegei a minisztériumok­tól kezdve a törvényhatóságokon át egészen a községekig terjedően minden­napos kapcsolatban állottak. Ha magyar részről a magyar nyelv használatának érvényt akartak szerezni, akkor az elgondolásokat elsősorban ezzel az intéz­ménnyel szemben kellett érvényesíteni. Ezek a törekvések a dolog természeté­ből adódóan csakhamar felmerültek, és rövidesen a magyarosító tendenciák előterébe kerültek. A magyar delegáció 1891-ben elfogadott egy olyan határo­zatot, amely kimondta, hogy a közös hadsereg a magyarországi hatóságokkal köteles az állam nyelvén, azaz magyarul levelezni, és azt is leszögezte, hogy a magyar állampolgárokkal történő írásbeli érintkezésnek is az állam nyelvén kell bonyolódnia. 47 A közös hadügyminiszter ezt a határozatot, nyomós gya­korlati okokra hivatkozva nem tette magáévá, a levelezés nyelvében bizonyos módosításokra azonban késznek nyilatkozott. Ennek megfelelően az 1892-es de­legáción a közös hadügyminiszterrel egyetértésben olyan határozatot szövegez­tek meg, amely szerint a magyar nyelv használata kötelező a magyar törvény­hatóságok és a magyar (vagyis a magyarországi hadkiegészítésű) ezredek pa­rancsnokságai közötti levélváltásban, továbbá, hogy a hadsereg összes hatósá­gai kötelesek magyar átiratokat és beadványokat elfogadni, végül, hogy ez utóbbiak a magyar ezredek és a hadkiegészítő parancsnokságok által magyar nyelven intéztetnek el. Nem jött létre viszont megállapodás abban, hogy a had­sereg többi hatóságai milyen nyelven intézzék az átiratokat és beadványokat. A közös hadügyminiszter ebben a tekintetben a hadsereg szolgálati nyelvéhez, azaz a némethez ragaszkodott, a magyar delegáció viszont szükségesnek tar­totta, hogy ha az erők elégtelensége (azaz a magyar nyelv ismeretének hiá­14

Next

/
Thumbnails
Contents