Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Molnár András: "A kormányt hatalmának visszaélésével vádolom!": Batthyány Lajos gróf az 1839/40-es országgyűlésen / 3–22. o.

egyezett a dologba, a mágnásellenzék pedig később jót mulatott azon, hogy rászedték a nádort; Andrássy nevében állítólag tucatnyian is hozzáláttak a cikkek írásához.

50 Batthyány több felszólalásában, így 1839. október 26-án, majd 1840. január 22-én is támogatta a kerületi napló kinyomtatásának az ügyét.

51 A véleményét e kérdésről bővebben az 1840. március 13-i ülésen fejtette ki. Szerinte ugyan a kerületi üléseken elhangzottak (és az ott hozott határozatok) nyilvánosságra hozásához megfelelőbb eszköz lett volna egy országgyűlési hírlap, vagy általában a szabad sajtó, a rendek kívánságát azonban így is törvényesnek tekinti, mert nézete szerint „kétségtelen dolog az, hogy minden törvényhozó test azon joggal bír, miszerint mindazon iratoknak kinyomtatását követ [el] heti, mellyéknek kinyomtatását szükségesnek látja, legyenek azok országgyűlési discursioknak vagy egyes comitéknek eredményei." A kerületi napló léte már csak azért is szükséges, mert, mint Batthyány mondta: „tagadni nem lehet, miszerint, ha valami a közvélemény félremagyarázására, elbódítására s elvezetésére eszközül szolgálhatna, célszerűbb eszköze nem volna ennek, mint a karoknak és rendeknek mostani országgyűlési naplója", amely a cenzúra jóvoltából elferdítve, megcsonkítva adja elő a történteket. Batthyány a kerületi naplóról folytatott aznapi vitában, később csak úgy mellékesen megjegyezte még, hogy az országgyűlés leendő koordinációjának (rendezésének) nem csupán a nyilvánosság terjesztése, hanem főként az lesz a feladata, hogy „országunkban minden rendnek, minden testületnek, minden érdeknek méltányos és igazságos arányban eszközlendő repraesentatiót dolgozzon ki".

52 Amikor a kerületi napló vitájában (1839. október 26-án) a konzervatívok azzal érveltek, hogy a kormány számára nem tilalmazzák törvények a cenzúrát, Batthyány Lajos így válaszolt: „Ha állna az, mi itt mondatott, hogy tudniillik mindazon jog, mi a törvényben kijelölve nincs, a fejedelmet illeti, úgy a nemzet a provisoriumok ellen soha fel nem szólalhatna. De ezen eszme nem áll, mert minden souverenitásnak kútfeje a nemzet, a kormányt belőle csak annyi illeti, mennyit a nemzet neki általadott. Ez a különbség a szabad és rab nemzetek között, a szóló sérelemnek tartván a sajtó korlátozását, pártolja a rendek izenetét" (amely a kerületi napló kinyomtatásának akadályozása ellen tiltakozott).

53 A kerületi napló egyelőre csupán terv maradt, nem úgy, mint a főrendi napló, amelynek létrejöttében Batthyány Lajosnak oroszlánrésze volt. Batthyány ék nem csupán azért pártfogolták buzgón a főrendi napló ügyét, mert ezáltal a mágnásellenzék is szélesebb nyilvánossághoz juthatott, hanem más taktikai megfontolásból is. A főrendi üléseken elnöklő József nádor ugyanis — néhány kivételtől eltekintve — általában csupán „mérlegelte" a szavazatokat, ami azt jelentette, hogy az egyes kérdések eldöntésekor nem az állást foglalók számszerű aránya döntött, hanem a többséget az ország világi és egyházi főméltóságainak szavazatai alapján mondta ki. Naplóvezetés mellett azonban a nádor nem kockáztathatta a népszerűségét, így a fejenkénti szavazások bevezetése, ha győzelemhez nem is, de jelentős térnyeréshez juttathatta a főrendi ellenzéket.

54 Batthyány ragaszkodott hozzá, hogy a főrendi napló korszerű módon, az elhangzó beszédeket híven megörökítő gyorsírással készüljön. 1839. szeptember 13-án személyesen is felvette a kapcsolatot az egyik legelismertebb hazai gyorsíróval, Hajnik Károllyal. Igaz, ekkor még abban állapodtak meg, hogy Hajnik bizalmi állást kap a gróf mellett, mint titkár. Petrichevich Horváth Lázár mellett az ő feladata lett volna Batthyányi a magyar nyelvre és a közjogra tanítani. „Fizetésül 700 forintot, szabad étkezést, lakást és kiszolgálást kapnék. Nyáron Ikerváron (Vas megye) laknánk, télen Pozsonyban. Évenkint 5—6 szór mennénk Pestre, azután együtt utaznánk Angliába, Franciaországba stb., stb. Két12