Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Diószegi István: Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt, 1883–1895 / 3–20. o.

közös hadügyminisztert is meg kell hallgatni, és ha az uralkodó teljesíti is a magyar kívánságot, a magyar kormánynak egyidejűleg ünnepélyes nyilatkozatot kell tennie, hogy a hadsereget a jövőben véglegesen közösnek, egységesnek és szétválaszthatatlannak tekinti. Azzal zárta fejtegetéseit, hogy a változtatáshoz még e feltétel teljesítése esetén is csak kedvetlenül járul hozzá. A memorandumhoz, amelyet a magyar miniszterelnöknek megküldött, egy, a hadsereg elnevezésével foglalkozó történelmi áttekintést csatolt.

38 A magyar miniszterelnök szeptember közepén újabb memorandummal válaszolt.

33 Hangvétele kíméletes és diplomatikus volt. Miután a közös külügyminiszter elismerte a magyar álláspont közjogi megalapozottságát és csak politikai fenntartásokat hangoztatott, a magyar miniszterelnök ezeket a politikai természetű aggályokat vélte célszerűnek eloszlatni. A legnagyobb hangsúlyt arra tette, hogy Kálnoky értelmezésével ellentétben az elnevezés megváltoztatására irányuló kívánalom nem a magyar ellenzék, hanem a kormánypárt részéről származik, amely az új elnevezés bevezetése következtében válik majd képessé arra, hogy az ellenzék agitáció jávai hatékonyan szembeszálljon. Hosszasan fejtegette azt is, hogy az osztrák Landwehr mindenféle címváltoztatása közjogilag megalapozatlan, de készséggel elismerte, hogy a közös hadsereg elnevezésének ügyében az osztrák kormány is illetékességgel rendelkezik. A közös külügyminiszterek azon kívánsága fölött azonban, hogy a magyar kormány a közös hadsereg további egységét elismerő nyilatkozatot tegyen, hallgatással siklott el. A hadsereg elnevezéssel foglalkozó iratgyűjteményben nincs nyoma annak, hogy a közös külügyminiszter által illetékesnek minősített osztrák miniszterelnök és közös hadügyminiszter valaha is nyilatkozott volna. A közös minisztériumokban lévő „magyar lobby" azonban megszólalt, és természetszerűleg pártfogásba vette a magyar kormány álláspontját. Kállay közös pénzügyminiszter hosszú emlékiratban fejtette ki véleményét, és nyomós történeti, közjogi és politikai érvekkel támasztotta alá a magyar kormány kívánságának jogosságát.

40 A közös hadügyminisztérium által összeállított történeti áttekintésből ő is azt olvasta ki, mint a magyar miniszterelnök: a hadsereg elnevezése az utóbbi századok folyamán gyakran változott, méghozzá úgy, hogy az minden esetben az uralkodó címváltozását követte, és ez soha nem érintette az uralkodónak a hadsereggel kapcsolatos szuverén jogait. Hangsúlyozta, hogy a problémát nem elvi, hanem alkalmi kérdésnek kell tekinteni, és kétségbe vonta, hogy a kívánt változtatás végrehajtása akár a hadseregre, akár a külföldre kedvezőtlen hatást gyakorolna. Ö is, miként a magyar miniszterelnök, azzal zárta fejtegetéseit, hogy a kérés elutasítása súlyos belpolitikai problémákat okozna Magyarországon, és az ellenzéknek a közös hadsereg elleni agitáció ja egyre szélesebb köröket vonna magával. A közös pénzügyminiszter mellett a másik pártfogó Szögyény külügyminiszteri osztályfőnök volt, aki pedig eddig nem igen tett tanúbizonyságot magyar elkötelezettségéről. Szögyény a magyar kormány tagjaival való tárgyalás céljából Budapestre utazott. Már a megbeszélésekről készített feljegyzés beszámoló részében is úgy adta vissza Tisza szavait, hogy az felért egy állásfoglalással (így például minden kommentár nélkül leírta, hogy a magyar miniszterelnök az új elnevezést nem engedménynek, hanem jogszerű kiigazításnak tekinti), és azt is leírta, hogy a kormány tagjai: Baross, Szilágyi és Wekerle az intézkedést közjogi és parlamenti szempontból nemcsak szükségesnek, hanem általános politikai tekintetből halaszthatatlannak tartják. Feljegyzését egyértelmű állásfoglalással zárta: a kérdés megoldása szükséges, mert az ellenzék lába alól csak így lehet kihúzni a talajt. Ezt még az sem gyengítette, hogy a közös külügyminiszter módjára ő is hozzáfűzte: az intézkedésnek nem szabad kétséget hagynia abban a tekintetben, hogy a közös hadsereg egysége érinthetetlen.

41 11