Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Diószegi István: Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt, 1883–1895 / 3–20. o.

vábbra is a császári királyi hadsereg (kaiserliche königliche Armee), rövidebb változatában cs. k. hadsereg (k.k. Armee) címet viselte. A hadügyminiszter címe hasonlóképp továbbra is birodalmi hadügyminiszter (Reichskriegsminister) ma­radt. Mindez szögesen ellenkezett a Monarchia kiegyezés utáni közjogi beren­dezésével és a címkérdés 1868-as szabályozásával. A címekre és elnevezésekre rendkívül kényes magyar politikai közvélemény azonban érdekes módon nem emelt kifogást ellene, és a hadsereg címében mutatkozó közjogi anakronizmus húsz éven át változatlanul fennállhatott. A rendezetlenség azonban megbosz­szulta magát. A függetlenségi ellenzék, amely kezdettől az önálló magyar had­sereg visszaállításáért küzdött, a közös hadsereg címében találta meg leghatá­sosabb argumentumát, mondván, hogy ez a hadsereg nem is közös, hanem egy­szerűen osztrák. Az érvelés, amint a véderőtörvény 1889-es megújításával kap­csolatos parlamenti vita mutatta, szélesebb körökben is visszhangra talált. A hatvanhetes alapon álló liberális kormánypárt, hogy a függetlenségi párt hatásos argumentumát elgyengítse, elhatározta, hogy rendezi a régóta esedé­kes címkérdést. Tisza Kálmán miniszterelnök a magyar delegáció 1889-es nyári ülésén bejelentette, hogy a hadsereg elnevezésének megváltoztatásához kiesz­közli az uralkodó beleegyezését. A magyar miniszterelnök 1889 augusztusában nem hivatalos és szigorúan bizalmas emlékirattal fordult a közös külügyminiszterhez. 36 A terjedelmes em­lékirat első részében a Monarchia megnevezésével foglalkozott, amit fentebb már érintettünk, a második részben pedig megfogalmazta azt az igényt, hogy a hadsereg a jövőben a kaiserliche und königliche Armee elnevezést viselje. Az ominózus und kötőszó beiktatásának kívánalmát nem támasztotta alá kü­lönösebb közjogi érvekkel, egyszerűen csak leszögezte, hogy a hadseregnek ugyanazt az elnevezést kell viselnie, amit maga a legfelsőbb hadúr is visel, és hogy ez az elnevezés felel meg a közjogi helyzetnek. A nagyobb hangsúlyt a politikai vonatkozásokra tette, mondván, hogy a közjogi alapon álló parlamenti többség ezáltal válik képessé arra, hogy az ellenzék agitációjával szemben ered­ményesen fellépjen, és a kiegyezés rendszerét, ezen belül a közös hadsereg in­tézményét megvédelmezze. Hogy emlékiratának kellő nyomatékot adjon, az­zal zárta fejtegetéseit, hogy ha az uralkodót nem sikerül álláspontjának meg­nyernie, kétségesnek tartja, hogy a kormány élén megmaradjon. Kálnoky szeptember közepén válaszolt Tisza emlékiratára. 37 A magyar mi­niszterelnök közjogi érvelésének helyességét nem vonta kétségbe, és elismerte, hogy a hadseregnek ugyanazt a címet kell viselnie, mint az uralkodónak. Mindez nem jelentette azonban azt, hogy azonosította volna magát a magyar kormány álláspontjával. Ellenkezőleg: azokat az érveket csoportosította, ame­lyek a hadsereg nevének megváltoztatása ellen szóltak. Először is némiképp diszkreditálta a magyar kívánságot azzal, hogy az egészet a függetlenségi párt törekvésének minősítette, amelyet a kormánypárt kényszerből tett magáévá. Ezt még hangsúlyosabbá tette annak leszögezésével, hogy a magyar kormány, jóllehet lett volna alkalma, tizenöt éven át nem hozta szóba az elnevezés meg­változtatását. Az ellenérvek között a közös külügyminiszter érzékeltette, hogy mind az osztrákok, mind a katonák ellenzik a kívánt változtatást. Az előbbiek azért, mert ezt az első lépésnek tekintik a hadsereg kettéosztásához, az utób­biak azért, mert a történelmi névvel az évtizedek során teljesen azonosultak. A legnagyobb hangsúlyt, márcsak állásából adódóan is, a várható külső reagá­lásra tette, amelyet a Monarchia szempontjából kedvezőtlennek ítélt. Amint írta, az új elnevezést Németországban úgy fognák fel, mint a Monarchia belső erejének és egységének megrendülését, Oroszországban és Franciaországban pe­dig úgy ünneplik majd, mint a szeparatista tendenciák fölülkerekedését. Véle­ményét összegezve leszögezte ezért, hogy a döntés előtt az osztrák felet és a 10

Next

/
Thumbnails
Contents